1957. február 15. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

43

... I

i

és meg fogjuk köszönni. Többet azután nem is jöttek, mert önmagüktől feloszlottak.

Ennek a özentiványinak az érdekében nagy kampány indult meg, és később ő maga is bejött hozzám. Megkérdeztem tőle, hogy milyen képzettsége van, - azt mondotta, hogy közgazdasági egyetem. Mikor szerezte4? Nem tudom pontosan, azt hiszem, azt mondta, hogy 1951-ben. Kérdeztem, hogy mi az édesapja, - azt mondta, hogy gyári munkás. Hát minek köszönheti maga, hogy egy gyári munkás fia elvégezhette az egyetemet, nyilván osztöndijjal? Azt mondta; a népi demokráciának. De - mondottam - hogyan jöhetett létre nálunk a népi demokrácia? Azt mondotta; úgy, hogy a Szovjetunió Vörös Hadserege felszabadított bennünket. srre mondtam'neki: Lássa, maga buzdított sztrájkra az ellen a hadsereg ellen, amelyik magát is, engem is felszabadított és a dolgozó népet felszabadította.

Később azután kiderült, hogy a beszédet olvasta,

és nagyon sokan mentették. Azt mondotta, hogy ő a párttitkár megbi- /

zásából szolalt fel. olvasta a beszédet, elképzelhető, hogy

nem egyedül fogalmazta a beszédet, - és talán innen van ez a nagy mentőakció. 0 azután kezdett nekem mőszerolni, de meg—mondtam neki, hogy az én posztom nem alkalmas arra, hogy bárkit is mószerolásra bírjak, mert esetleg kihasználja ellenem. Undor fogta el az embert.

Ezt az embert is elküldtük. f

Ugyanakkor meg kell azonban mondanom, hogy voltak emberek,pártonkivüliek, akik nagyszerűen megállták a helyüket.

Még egyet. Amikor a racionalizálás kérdéseit az osztályvezetőkkel megbeszéltük, hogy kiket akarunk elsősorban elkül- deni, - az osztályvezetők túlnyomó többsége szerint az ő osztályukon sem ellenforradalmár, sem politikailag rossz magatartást tanúsító ember nincs, örök rejtély marad előttünk, hogy kik lázongtak, kik

f

| ♦. ",mm

TO

. /