1957. február 15. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
44
i- 9 .Száguldoztak ezeken a folyosókon. Elég nehéz helyzetben voltunk, ós kénytelenek voltunk úgy dolgozni, hogy régi, megbízható elvtársaktól kértünk információkat, akik azután segítettek nekünk abban, hogy igazságtalanságot ne kövessünk el. A o v á c s : Milyen tanulságok levonását tarifa, szükségesnek Pongrácz elvtárs a tövábbiakban? Elnök: A saját magamra vonatkozó tanulság az, hogy az első időkben - ezt csak a magam részéről mondhatom el - elveszítettem hitemet az emberekben, úgyszólván senkiben sem biztam, a legközvetlenebb környezetemben sem. A helyzet roppantul nehéz, mert tudunk olyat egyes osztályvezetők magatartásáról is, hogy féltek, rettenetesen meg voltak ijedve. Ez olyan dolog, hogy erről nem tehet az illető, - ez idegrendszer dolga. De hogy ilyen, meg olyan kijelentéseket is tettek, az mélyen megdöbbentő dolog. Nekünk nagyon kell vigyázni. nincsen vége a dolognak. Azt hiszem, hogy az embereknek majd most fog megeredni a nyelvük. Arra is vigyáznunk kell, hogy külön^válasezulc azt, hogy ki az ellenség és ki az, aki üvöltött a farkasokkal csak azért, hogy a saját bőrét mentse. Nagyon meg kell nézni, hogy kik kerüljenek az apparátusba, - párttagok,vagy pártonkivüliek - és nem vagyunk még rendben az apparátussal. Most csend van, - a két sztrájk-nap alatt az első napon 341-en, a második napon 342-en hiányoztak. Ha az ember látja, hogy a különböző kerületek hán^raféleképpen Ítélik meg azt, hogy kinek volt ilyen, vagy olyan • a magatartása, akkor bizony az ember kissé kétségbe esik, mert az. egyik kerületben igy ítélik meg, - és kisebb dolgokért menesztenek embereket - a másik kerületben pedig konkrétumok alapjául sem, mert azt mondják, hogy az akkori idők zavarossága miatt történt ez vagy az, stb. Egyszóval: roppantul nehéz helyzetben vagyunk. Azt hiszem, kell még egy kis távlat, - bár már 3 hónapja tul^vagyunk a dolgokon,*• * __________________________________________ Ufi I * «**■*#+ -a®
