1955. augusztus 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
10
- * ' ;-stt I ti - 8 - i hogy egyes vállalatok két-hórom hón-p lg nem tudnak a bedolgozó részére munkát biztosítani, azonb-n a munkakönyvét nem adják vissza. Ez lehetőséget ad egyes személyeknek foglalkoztatottság Igazolására és ugyanakkor spekulációval, fcketézésse I, vagy kontár munkával foglalkoznak. A vállalatok szociális és munkavédelmi berendezésekkel víó ellátása rendkivül elhanyagolt. A Kézműipari Tröszt a rendelkezésére bocsájtott keretből Icen keveset fordított Ilyen célokra és még olyan elérni szükségletek mint mosdó, nincsenek egyes vállalatoknál kielégítve és ezért a Tröszt és a vállalatok vezetői a felelősek. A kézműipari vállalatok által gyártott cikkük normája ‘Italában laza. A norma fellazításához lehetőséget ad az a körülmény Is, hocy egyes cikkek gyártásánál a szükséges segéd és kellék anyagot a bedolgozók biztosítják és ezt a vállalatok bérben fizetik ki. Ugyancsak a normában számolják el a géptörést, gépjavítást, villanyhasználatot, szállítási időt, stb. Vlzsgálotunk során több olyan értelmű panasz hangzott el, hogy •”* kézműipari vál tolatok bedolgozói keveset keresnek. Megállapítottuk, hogy a bedolgozók egy órára eső keresete a laza normák következtében ált Iában magasabb mint a nagyüzemi dolgozóké, azonban a munka ellátottság nem elég folyamatos, azonkívül vannak olyan területek, ahol több dolgozónak .adnak ki munkát, mint amennyire a rendelkezésük oo álló anyag feldoIgczásáhcz szükség volna. Ennek a kérdésnek a vizsgálatánál figyelembe kell venni azt a körülményt is, hegy a csökkent munkaképességű bedolgozók átlag f og I a lkoztatottsága4-5 órán-'.l nem tehet több és igy az átlagkereset sem haladhatja meg az 5-6oo Ft-ot. Feltétlenül szükségesnek tartjuk a bedolgozók mu nk av I s zo ny- mk ecyes kérdéseit rendezni, mert sok helyen felmerül a szabadságolta, jutalmazás és egyéb üzemi dolgozókat érintő kedvezmény juttatása, amelyekben a bedolgozók nem részesülnek. A vállalatok pénzügyi és számviteli munk'j” a dolgozók hozzá nem értése, valamint a pénzügyi fegyelem lazaság? miatt, a kézműipari vállalatoknál a lehető legrosszabb. 1955-től kezdve az előadók túlnyomó részét I váltották. Az ő rossz munkájuk nagymértékben járult hozzá a vállalatok nehéz pénzügyi helyzetéhez, mert azokkal a jogokkal som éltek, amelyeket a fennálló rendeltetek a vál latotok részére biztosítottak, hogy a kereskedelem átvételi csökkenése következtében előálló nehézségeket áthidalhassák, fa \ _ _____________ . . _ . ir______ _________
