1955. augusztus 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
9
I- v- * Az elmondottak figyelembevételével véleményünk szerint a kézműipar nyereség befüzetését reálisan 5-6 %-ban kellene megállapítani és azt helyes bérezéssel, anyagtaknrékossngi és egyéb takarékossági intézkedésekkel végre is lehet hajtani, A kézműipar tervezésénél figyelembe kell venni azt Is, hocy a megállapított bérhányad nem teszi lehetővé a kézműipari jellegű cikkek gyártását, mert azok bér szükség Iete lényegesen magasabb a megállapított bér hányadná I• A kézműipari vállalatok l°54. január l~től l°55-lg 3o-32 %-ró I 2o-22 %- ra csökkentették a bérhányadot, de ezt 'nem a termelékenység növelésével érték el, hanem azzal, hogy olyan cikkeket gyártottak, melyeknek bérhányada k vesebb volt. Hozzávetőleges számítások alapján a kézműipari vállalatok helyes profilját kialakítva n bérhányadot 35-4o %-ban kellene megállapítani. A kézműipari vállalatok munkaügyi és bérügyi kérdései voltak a legrendezetlenebbek. A vállalati előadók nem Ismerték a feladataikat, a normások form-'lisan működtek, mert a normákat általában a vállalat műszaki vagy részlegvc- z tője állapította meg önkényesen, norm* nyilvántartások a vállalatoknál nincsenek. A normák rendezetlensége folytan egészségtelen helyzet alakult ki a kézműipari vállalatok és kisipari szövetkezetek, valamint egyes kézműipart vállalatok között, mert a dolgozók igen hamar felismerték, hol lazábbak a normák, hol magasabbak a bérek és ezekre a területekre mentek át dolgozni. A Tröszt megalakulása után sem történt lényeges változás ezen a területen, mert helytelenül a személyzeti és munkaügyi feladatokat egy - munkakörbe vonták össze. A munka racionalizálásának ez a helytelen módja sok lazaságot tett lehetővé, visszaélésekre ad •'lkaimat. Igen gyakari jelenség például, hogy egyes volt tőkés személyok, akik több geppej rendelkeznek, azt a bedolgozóknak bérbeadják és munkanélküli jövőd lomhoz jutnak. Gyakoriak az SzTK.csaIások Is. 1-2 hónapi dolgozás után n magas keresetű dolgozók betegállományba mennek és magas táppénzeket vesznek fel. Gyakori eset, hogy a vállalatok részlegvezetői ismeretségre való tekintettel egy-egy bedolgozónak lényegesen több munkát adnak ki, mint amennyI helyes voI na. Nincs megnyugtató módon megoldva a munkakönyvek kezelése sem. Előfordul, 2 "-«■» . . fo • _ _____ - - - ro._________rc______ ...ES."
