1955. március 10. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

32

Azonkívül ráírtuk az anyagra, hogy: megtárgyalva az épitési Igazgatósággal és a VIII.osztállyal, ez sem fedi igy teljesen a valóságot, mert csak az Épitési Igazgatósággal tárgyaltuk meg. A

VIII.osztály is megkapta az anyagot, de nem volt módunk arra,hogy ösz- szeüljünk és megtárgyaljuk. Tudok viszont arról,hogy a VIII.osztály az anyaggal nem minaenben ért egyet.

Elnök: Kinek van kérdése?

Harrer: A 4.oldalon az van, hogy a 360 milliós keret felhasználására biztosítjuk s kapacitást. Nem "biztosítottuk", hanem "biztosítjuk". Érdekelne bennünket, hogy biztosítva van-e? Az ugyanis, amit ebből az előterjesztésből az állványokra, a padlókra,az épitési anyagokra vonatkozólag láthatunk, nagyon szkeptikussá teszi az embert arranézve, hogy a 360 milliós keret biztosítva van-e. Az von az előterjesztésben, hogy "minisztériumi és tanácsi szinten". A taná- esi vonal - úgy tudom - 120 millió. A többi, tehát a másik kétharmad, megoszlik más intézmények, illetőleg vállalatok között.

Első kérdésem tehát az, hogy egyáltalán mennyire van biztosítva a felhasználás lehetősége, vagyis mennyire vannak meg az előfeltételek azoknál a vállalatoknál, amelyeket a munkába bele aka** runk vonni és miféle garancia van arranézve, hogy ezek a vállalatok valóban rendelkezésre is fognak állni? Hiszen a minisztériumi vállalatok - tudjuk - elvonultak. Nincs-e itt is olyan veszély, hogy nem tudjuk elvégezni a dolgokat? Szóval: reálisan mennyire van biztosítva a kapacitás?

Kalamár: A 2.oldal legalsó részében az van, hogy nem megfelelő egységárakon történtek számlázások. A diktált ár és a folyó-ár különbségéből, vagy másból adódott-e ez?

Második kérdésem a. következő: Ismételten felvetődik, hogy kétféle bérezés van az állami és a tanácsi vállalatok között.

De mindannyiszor oz derült ki, hogy nincs tényleges különbözet. Ha papíron van is, a keresetben ténylegesen nincsen. Hogyan áll tehát

I- 2 - X 1

V, ,