1952. december 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

25

* * * ■ '#* ■ ■ mp

I

J . 9 . j

9

Ez a konstrukció • úgy gondolom - az egyedül alkalmas.

A müiparosoknak szövetkezetbe való tömörítése persze szükség-megoldás. A szövetkezetbe egy öreg mester mar nem tud beleilleszkedni és nem tudja már magát kifejezni egy szövetkezeti formában a maga módján. Viszont maszeknak kezelhető minden ilyen dolog átmenetileg, de a legfontosabb akadálv pl. a kőszobrásziparban, hogy maszeknak nem utalhat ki előleget a Ber-Bank, tőkéje a maszeknak nin- cgo", anyagot sem kap. E pillanatban tehát majdnem meg vaui dermedve ez a munkaforma. A népművelési minisztérium ebben a pillanatban is foglalkozik azzal a kérdéssel, hogv a művészi munkát kivegyék ez alél a rendelkezés alól. de úgy tudom, hogy eddig még nem sikerült cél érnie. Ennek az egész kérdésnek széleskörű kitapintásat kérem tehát mert nem látom egyszerűnek ezt a kérdést.

Kisfalud y^Strobl: Én is rendkívüli örömmel olvastam az előterjesztést. A keresztülvitel természetesen rendkívül nehéz.

Volna egy pár gondolatom, mert ha egy iskolát szervezünk,

^ az nem megy máról-holnapra, már oedig a kérdés olyan sürgős, hogy máról-holnapra kellene segíteni. El fogok tehát, mondani egy pár konkrét dolgot.

Afc első az, hogy a bronzöntödében a oizellőröknek előre megadják az órát, hogy tehát 18 órát szabad cizellálni, többet nem. így azután elvan selejtes munkát kapunk, amelvet a kormányzat - a megrendelő - visszaad. A legelső segítség az volna, hogy valahogyan meg kellene szüntetni az előre meghatározást, tehát hogy egy művészi bronz olzellérjőnek ne legyen előre meghatározva, hogy mennyi időt szabad dolgoznia rajta. Ha kisplasztikáról van szó, amely nem a legfontosabb műfaj, a cizellőr akárhányszor elhozza hozzám a bronzot és ott még cizellálunk ralta egy-két napig, márt másként nem megy, másként csak —

___ 2L.__________- -