1952. augusztus 8. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
65
Ez úgy nos ki, mintha komoly hiba volna, hogy nem tudták ozás százalékra teljesíteni a béralapot ás a munkáslétszámot, pedig a vállalat jél dolgozott, mert túlteljesítette termelési tervét, produkálta azt a termelési értéket, amelyet a népgazdaság előirányzott. Felesleges é3 helytelen lett volna, ha nagyobb béralapot és munkáslétszámot használtak volna fel, ha igy is teljesíteni tudták a tervet. A nők munkábaállitáeával kapcsolatban rámutat a jelentés arra, hogy milyen eredményeket értek el egyes intézmények, de hiányzik egy összefogd kép arról, hogy mit kellett volna elérni. M g-raond- /'*' ja a jelentés, hogy ennyi százalékról ennyire emelkedett a nők foglalkoztatása, de hogy mennyi volt előirányozva és hogy hogyan hajtqtta végre a tanácsi apparátus ezt a döntő feladatot, az nem tűnik ki a jelentésből. A tervosztály a jelentés öscseállitáaánál azokat a feladatokat és adatokat, amelyeket az egyes osztályoktól megkapott, bevette a jelentésbe, de nem értékelte ki. Egyetértek GáIliidi elvtárssal abban, hogy helytelen az, hogy az építőiparban a három üzem kiértékelé- ^ sót úgy végzik, hogy 9 üzem adataiból kell levonni a többi üzem adatait. így egyáltalán nincs képei a Végrehajtóbizottságnak arról, hogy a 3 épitőipari vállalat milyen eredményeket ért el, mert a közölt adatba bele van számítva a másik 6 vállalat teljesitménye is, úgy hogy teljesen illuzórius ez a 40 $-os szám. Az 5.oldalon az épitési osztállyal foglalkozva a jelentés azt mondja, hogy az Épületszerelői Vállalatnál a lemaradás oka az, hogy nem volt miiszaki vezető. Azt hiszem, nem fogadható el ez az indokolás, hogy a vállalat ezért teljesítette 86 $-ra a tervét. Kellett volna találni m szaki vezetőt, az építési osztálynak akármilyen módon, akár munkaorő-átcsoportosítással, akár másként gondoskodnia kellett volna arról, hogy ezt a kérdést megoldja. j »_ - - ■3 '
