1952. augusztus 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

91

» «... , .XSHP

I

°Á 1

ményt nézzük - bizonyos minimális csökkenés van, ha részleteiben nézzük, - igy például a bukottak számát - látjuk, hogy száz százalékkal emelkedett fel, és nagyjából ugyanez a helyzet, ha a munkásszármazá- su tanulók statisztikai számadatait nézzük.

Az elvtársak ezen a területen nem adnak kielégítő magyarázatot. Ez a magyarázat elsősorban az, hogy a fejlődés kezdeti fokán elkerülhetetlen a bukások átmeneti emelkedése, imninrtÉ—fcOTÉ

ha a későbbi eredményeket biztosítani akarjuk. Az elvtársak ezt pontosan igy szövegezték meg, - és én ^ ezzel a megállapítással szeretnék vitába szállni.

Az első ártania érvem az lenne, amit Ábrány elvtárs a kérdésemre adott válaszában elmondott. Kiderül, hogy az a bizonyos tanulmányi színvonal-emelkedés, amelyet az elvtársak Írásos jelentése alapján a számok nem fejeznek ki, lényegében mennyire labilis alapon nyugszik. Feltettem a kérdést, hogy az eredményeket konkréten mivel mérik le. Az elvtárs körülbelül 10 percig válaszolt erre a kérdésre, de ne haragudjon az elvtárs, én ebből nem tudtam klokoaodni, hogy ez tényleg mit jelent. Azt hiszem tehát, hogy ez a megáira^

lapitás nem eléggé fixen megalapozott, amit mutat köbbek között Ábrány elvtársnak az a megállapítása is, hogy kezdetben sokkal nagyobb volt a bukások száma, mire az elvtársak beleavatkoztak a kérdésbe és megjavult a helyzet. Nem tudom, - mert erről az elvtárs nem beszélt - hogy a beleatatkozás milyen volt. Akkor helyee volt ez a beavatkozás, hogy az elvtársak egy sor olyan intézkedést tettek, amely kiváltotta a pedagőgueok nagyobb foglalkozását az elmaradt tanulókkal, de el tudom képzelni, hogy elkezdték vizsgálgatni a kérdést és mágával ezzel a ténnyel is a pedagógusokat - ahogyan . nevezni szoktuk — ilyen liberális osztályozás vonalára szorították le.

A továbbiakban azért sem tudok ezzel egyetérteni, mert — . - - ■ . £

_________