1952. augusztus 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
92
! á i- 54 ha ez a nézet széléé körben elterjed, - és ha az abszolútig viszik az elvtársak ezt a megállapítást - hogy minél többen buknak meg, annál magasabb a színvonal, - és ha ebből az elvtársak ebből elméletet gyártanak, akkor ez le fogja magukat szerelni, mert nyilván azt nem tudják megcsinálni, hogy maguk kialakítanak egy elméletet, - amely szerint: minél többen buknak, annál magasabb a tanulmányi színvonal - és ugyanakkor nem tudják elérni, hogy a pedagógusok mind teljesebb erővel dolgozzanak azon, hogy a bukások száma ne emelkedjék. Nem hiszem, hogy a közoktatásügyi minisztérium határozatában van olyan ki- tétel, hogy emeljük a bukások számát; nem hiszem, hogy olyan kitétel van, hogy emeljük a tanulmányi színvonalat, de ugyanakkor emeljük a bukások számát. Mit jelent az, hogy emelni kell a tanulmányi színvonalat. Semmi szín alatt nem jelent olyat, hogy duplájára emelkedjék a bukottak száma, hanem azt, hogy a pedagógusokat a tanács segítse hozzá, hogy módszerben, tudásban emelkedjék az ő színvonaluk is, megfelelő, jó módszereket dolgozzanak ki és adjanak fokozottabb segítséget a tanulóknak. Ezt a három érvet kívántam ezzel a megállapi- tással szembeállítani. Véleményem szerint politikai szempontból nem helyes, ha az elvtársak a pedagógusok körében ilyen elméletet megtűrnek, sőt bizonyos tekintetben az elvtársnak ennek szószólóivá válnak, mert hiszen amikor ezeket a számokat idehozzák a Végrehajtóbizottság elé, akkor azokat lényegében ezzel az elmélettel akarják igazolni. Még akkor is, ha valamelyik pedagógus, vagy a pedagógusok egy része ilyen elméletet kidolgoz, akkor is az elvtársaknak nem az a feladatuk, hogy azt továbbítsák ilyen formában a Végrehajtóbizottság elé, hanem az a feladatuk, hogy kidolgozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a tanulmányi színvonalat megfelelő mértékben fel tudjuk emelni anélkül, hogy a bukottak t . .. *n.:_ ____________ __________
