1952. július 25. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
69
/ ' . \ i- 43 - | tóriumba, d* mindmáig nem tudjuk, hogy előterjesztésének mi lett a sorsa. R é d 1 i : Ha a jelentésen végignézünk, akkor látjuk, hogy problémáinkról, nehézségeinkről keveset beszélünk. Ennek talán az az okat és egyben jelentősége is, hogy nehézségeink házilag megoldhat óknak látszanak. A legnagyobb nehézség, amelyben már segítségre szorulunk, az üzemanyagmérő-berendezések beszerzése és beszerelése az autóbuszokba, mert különben pontos üzemanyagmérést végezni nem tudunk. Jelenleg két üzemanyag-tartály van az autóbuszokon és csupán üzemanyagmérő óra. Tehát csak a feltöltés mennyisége után tudjuk az üzemanyagot mérni, de nem tudjuk a normateljesitményt egyénileg felbontani. Vállalatunk a minisztérium hozzájárulásával már kezdeményezte is ennek beszerzését, de bizonyos akadályok miatt nem lehetett még beszerezni az üzemanyagmérőt. Az akadályokról többször tájékoztattak is bennünket. Legutóbb a gyártást vállaló vállalat adta vissza megrendelést azzal, hogy más fontosabb közmunkát kell végeznie. Ennyit az üzemanyagról. A késésekben valóban a nők vannak túlsúlyban, de az üzem sztahanovistái segítséget nyújtanak az üzem kollektívájának ebben a tekintetben, mert egyéni képnevelésszerüen megtárgyalják a kartársnőkkel, hogy mit eredményez, ha egy bizonyos időt késnek. Van olyan, aki a felvilágosítást megérti és többször nem igen késik. Sajnos azonban meg kell állapítanunk azt is, hogy az Autóbuszüzemhez kalauznak általában azok a nők jönnek, akik a népgazdaság más szektoraiban nem tudnak elhelyezkedni. Nagyon nehéz tehát a helyzetünk, teljes politikai tájékozatlanságuk, máskor a sok gyermek és egyéb gondok miatt, esetleg a fizetés miatt} nagyon nehéz ezekkel az elvtársnőkkel erfdményt elérni. A szakszervezeti nőbizottság azonban jó irányban halad. Az üzemi tartózkodóban ki van téve az elkésettek száma és az is, hogy a késések a népgazdaságnak mennyi kárt okoznak. * ■ 4»
