1952. július 25. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

68

- 42 - j

azért, hogy megoldjuk ezt a dolgot a vállalaton helül. Ez nemcsak az én kívánságom, hanem a többi dolgozó kívánsága is. Meggyőződésem szerint ez igen szép eredményekkel kecsegtetne. Hogy csak egy példát mondjak, van nekem egy kalauzom, aki bizonyos mértékig felületesen kezelte a dolgokat, mondván, hogy kulturmunkája miatt úgyis többet elnéznek neki, mint a többinek. Egy ideig valóban elnéztek neki dolgokat, de azután az lett a vége, hogy kulturmunkája sem volt olyan, amely mindent feledtethetett volna. Nevelőmunkával igyekeztünk jobb belátásra bírni és elég azép eredményeket ie értünk el. Késések ese- _ tén orvosi bizonyítványokat hozott és ezáltal nem úgy szerepelt, mint

elkéső.

Nem jött ki, hogy ml van a számok mögött. Egy vasárnap például nem ment ki 8 kocsi. Miért? Azért, mert amikor meg-látja valaki, hogy két részletben van beosztva, akkor egyszerűen nem megy he munkahelyére.

Bátonyi elvtárs beszámolójának kiegészítéséül annyit, hogy a revíziókat végre kell hajtani. A revíziós munkák: havonta visszatérő munkák. Körülbelül 7-7.500 kilométer megtétele után szétszedik a auktort. Szeretnénk, ha a gépkocsivezetőket la be lehetne vonni abba, amiben a szerelők már benne vannak: az a szerelő, aki a "reviziótól-revizióig-mozgalom" keretében három hónapon keresztül nem kap vissza kocsit, vagyis a kocsi a következő revízióig jő, az sztahanovieta lesz} másodfokon jelvéhyes és továbbra is mánd- addig jelvényes, amiig kocsija nem jön vissza. Szeretnénk, ha ez a gépkocsivezetők tekintetében ia megvalósulna és erre vonatkozólag segítséget kérünk a tanácstól: fog adja el a minisztérium, hogy az a gépkocsivezető, akik három hónapon keresztül úgy vezeti gépkocsiját, hogy azt a természetes elhasználódások, a kopások leszámításával futójavításra nem kell a garázsba visszavinni, szintén sztaha- novista legyen. Érdi elvtárs megtétte már előterjesztését a minise-