1952. május 30. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
50
i zonyos tekintetben ez a tanácsülés előrehaladást jelentett. Inkább egyt pár problémát vetek félj dicsérni nem kell, mert mindenki ott volt, tudja, bogy mik voltak a jó dolgok. Az egyik probléma a beszámolók Jellegének kérdése. Bekem az a véleményem, hogy a végrehajtóbizottságnak nem kellene lekötni magát sem amellett, hogy két beszámoló legyen, sem amellett,hogy az egyik beszámoló állandó bizottsági legyen, a másik pedig más Jellegű. Semmi szükség sincs arra, hogy megkössük a kezünket, ha azután valamilyen oknál fogva változtatni kell a dolgon, akkor gyorsan ide kelljen hozni a végrehajtóbizottsóg elé és a hozott határozatot meg- változtatni. Előfordulhat, hogy a tanácsnak egy felsőbb szerv határozza meg, bogy milyen napirendet kell tárgyalni. Ilyenkor rögtön szembekerülnénk saját határozatunkkal. Óvatosan kell tehát megformu- lázni és esetleg azt a formulát használni, hogy általában igy legyen. A tanácsi törvény értelmében a VB elnökének minden tanácsülésen be kell számolnia addig végzett munkájáról. Azt hiszem,hogy nem a tanácsi törvény megsértését jelenti, ha a tanács munkájának részkérdéseit viszi oda megtárgyalásra. Egy osztály munkáját, vagy valami mást. El* tudom képzelni, hogy megtárgyaljuk pl. Budapest közlekedését. Nem akarom azt javasolni, hogy ezt tárgyaljuk meg, de ilyen problémákat is meg lehet tárgyalni. Vagy a tisztaság, az egészségügy, a városfejlesztés, az üzemfej lesztés kérdését. Szóval széles skálája van annak, amit egy-egy tanácsülésen meg lehet tárgyalni. Mi volt a hiba ezekben a beszámolókban? Elsősorban nem az, hogy az előadok talán nem jó szónokoltak volna, vagy amit mondottak^ az rossz lett volna. Az jó volt. Úgy beszéltek, mintha állandó szónokok volnának. Inkább a beszámolók jellegében volt a hiba. A beszámolót pl. Hajós elvtárs is nyugodtan felolvashatta volna, toeg Ga^icza elvtars is. Kissé úgy tűnt a dolog - mint ahogy rögtön szóltam is I 50 ’ ' . i
