1951. április 10. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

44

7 4

V *

rajta kivül senki más nem tudott és nem aksrt megoldani, s vállalta azt, ho© í C'-'rct te-rül bt ér i ctc’crtcs élelmezéseket ellenőrzi.

Az, hogy pillanatnyilag viszonylag ner olyan t.agy tömegben fordulta’: ’l. híj; r ré u, iz ÉTI ilcncrző ás rendező, szervező tevékenységének tulajdonítható.

Hogy a főváros tanácsa veezi át ma az ellenőrzést, az szt hiszem, természetes folyamat, mert hiazen ez feladata és kötelessége. Megbeszéléseink alapján merem mondani, hogy t Főváros tanácsa meg fogja tudni teremteni a lehetőségeket arra, hogy a csoportos élelmezések kérdését, irányítását és ellen ús réét 1 rébo vcgy<-.

Ügy harmadik igen fájó pontja egész csoportos élelmezésünknek a képzés kérdése. Azt hiszem mindnyájan p gyakorlatban is roeggyőződtünk arról, hogy a képesités kérdése egyéni elhatározás dolga volt. Az üzemben függetlenül ettől, hegy hány £zőz embert élelmezett az üzemi konyha, valaki vállalkozott arra, hogy a szakácsi teendőket betölti. Wnuenki, fki úgy créexta, hogy c fizni tvu, } orrá állt. Nem akarok most beszélni arról, hogy 9z adag-ki b za b^ré, a feldolgozás, az ételek összeáiiitása a legelemibb higiéniai ismeretek nélkül történik sokszor. A szakácstól az üzemélelmezés vezetőjétől kezdve a konyhai any okig a legelemibb fogalmakkal sincsenek tisztában. Ilyen körülmények között ezt várni, hogy tömeges ételmérgezések ne forduljanak elő, azt hiszem nem ige® leltet.

Legyen szabad felhívnom a figyelmet arra, hogy * javaslatnak az a része, amely az oktatrét s főv'rcsi tiazti orvcsi krr ut- jn akarja elvégeztetni, véleményem szerint nem fogadható el. Itt igenis szakemberek képzéséről van szó. Élelme zés-technikusokat kell képezni. Ez az egészségügyi miniszter feladata. Szakácsokat kell képezni, és pedig nen az egyéni konyh'k igényeit fciclá .ite irt i/cscket,

%- 13 -