1990. szeptember 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

98

5. / Jelentés az értelmi fogyatékosok helyzetéről, a -további feladatok.

A Végrehajtó Bizottság 1990. julius 4-én tárgyalta meg az értelmi fogyatékosok helyzetéről és további feladatokról szóló előterjesztést.

Magyarországon az értelmi fogyatékosokról való szervezett gondoskodásnak közel 100 éves múltja van. Ellátásuk, a velük való együttélés környezetük számára mindig nagy gondot jelentett, ezért a társadalom ép tagjai elsősorban a saját érdekükben keresték a megoldást.

Húsz évvel ezelőtt indult el egy olyan folyamat, amelyben a gondoskodás szervezésénél is közel hasonló hangsúlyt kapott.

A szakmai teendők megfogalmazásával, az intézményhálózatok fejlesztésével egyidőben korábban nem ismert igények és szükségletek kerültek felszinre. Az ellátási formákat az életkor, a fogyatékosság súlyossága és a szociális körülmények alapján differenciáltan kellett megszervezni. A kialakított formák átgondolt, egységes v rendszert képeznek de ez a rendszer ma még mennyiségi és

minőségi problémákkal küzd.

Az értelmi fogyatékosság orvosi, fejlődéspszichológiai, pedagógiai szempontból vizsgálva is rendkívül összetett * tünetegyüttes. Bár az állapot leírásában kétségtelenül

meghatározó a mentális képességeknek az átlagostól való elmaradása, elkülönülésük a társadalomban a szociális habitusuk alapján megy végbe.

Elfogadva a WHO 1968. évi ajánlását - a pszichológiai sajátosságokat alapul véve - értelmi fogyatékosoknak azokat a személyeket tekinthetjük akiknek IQ-ja /intelligencia kvociense / nem éri a 70-et.

Az értelmi fogyatékosok teljeskörü felmérése mindezideig nem sikerült. Felismerése és minősítése megfeleő szakértelemmel végzett egyedi vizsgálatokon alapulhat.

$ ■- I- 18 -