1990. június 19. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
136
O im ennél kisebb jövedelem, csak az alapvető : folyamatos és szerény kielégítésére elegen- nt, illetve ez alatt élőket nevezi a szakmai lálat abszolút szegénynek. Ugyanakkor az ivedelem mellett más tényezők is okozhatnak beilleszkedési zavarok. iszerzéséhez szükséges összeget egyik esetben igyelembe azaz nem szerepelnek a számitások- izölt adat érvényességét kérdőjelezi meg ez a i országosan, de főként a fővárosban ez a wm piuuLGina tekintendő a szociális gondok egyik alapjának és igen szembetűnően differenciálja a lakosságot településenként és lakáshoz jutási módonként egyaránt. Alapvetően kétféle segélyezési tipus vehető igénybe a lakosság számára: rendszeres és rendkívüli. A segélyezés gyakorlatának legkritikusabb és vitatható jellemzője a rászorultsági elv érvényesítése, azaz az érdemesség - érdemtelenség alapú elbírálás. A széles mérlegelési jogkör mindenre kiterjedő, aprólékos bizo- nyitást, nehézkes, esetenként megalázó eljárást jelent ügyfél - ügyintéző számára egyaránt. A szociális segélyezést az áttekinthetetlen szabályozás, a szociálpolitikai feladatok főhatósági széttagoltsága jellemzi. A jogcimek sokfélesége semmilyen rendszert nem alkot, az összehangolt kezelés igénye nélkül, egymástól függetlenül, eltérő gazdasági, társadalmi politikai ideológiai viszonyok között, különféle szociális feszültségek ad hoc feloldására jöttek létre. Az ily módon létfi B “ :—
