1988. július 8. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

203

általános rendezési tervek későbbi feladata, hogy a főváros egészére vonatkoztatott rendezési tervet tovább pontosítsa és ezáltal az épitási igazgatás gyakorlati munkájában közvetlenül hasznosítható alapot teremtsen.

Budapest megelőző általános rendezési terveit 1960-ban, majd 1971-ben hagyta jóvá a kormány. A városépítés gyakorlati tapasztalatai és a tervező munka során kialakult elgondolások már az agglomeráció regionális rendezési tervének kidolgozása során abba az irányba hatottak, hogy a tervezés szemléletét és módszereit lényeges vonásokban továbbfejlesszük.

Törekvésünk analitikus tipusú Általános Rendezési Terv kidolgozására irányult. Ennek lényege, hogy a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott a vizsgálati szakasz, tehát a város fejlődését meghatározó tényezők értékelő elemzése. Ez a szemlélet lehetőséget adott arra, hogy "nyitott* terv készüljön, amely a területfelhasználásban a "kínálati oldalt" erősiti. Ebből következik, hogy a rendezési program tervezetében mindazok a biztosnak tekinthető elemek szerepelnek,

. >V

melyek a gyakorlati városépítés számára alternatív választási lehetőségeket tartalmaznak. Ugyanakkor azonban a tervezet rögzíti azokat a közösségi érdekekre alapozott városrendezési elveket is, amelyeket következetesen érvényre kall jut- ^ tatni. Ennek a felfogásnak az alkalmazásában az a lényeg,

hogy a ma még számottevő bizonytalansági tényezőkkel prognosztizálható igények egy részét, valamint a gazdaság fejlesztési érdekek követelményeit felmerülésük aktuális időszakában további tervezési munkával, folyamatos tervezéssel ("permanens tervezés") értékeljük, elégítjük ki. Ez a felfogás a terv időállóságát minden bizonnyal jelentősen növeli és ezzel párhuzamosan a terv is jobban igazodik a gyakorlati élet követelményeihez.

ff ''es i

>r n- 4 -