1982. március 23. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

36

\- Az 1950-es években, felhasználva a város központjához csatlakozó beépítetlen területeket, a lakótelepek telepítésénél igyekeztek a legkisebb költséggel megvalósítható építési lehetőségeket teremteni. Ennek eredményeképpen a lakótelepi lakások közül- a belső városrészekben és az ahhoz csatlakozó

budai dombvidék! területeken 8 %- a belső városrészeket övező térségekben 67 %

ailffil ! * * peremkerületekben 25 %

épült fel.

Egy-egy lakótelep általában 300-800 lakást tartalmazott és Így viszonylag kis egységet alkotott. Részben ennek, valamint a telepítési területek kiválasztásának köszönhetően, a lakótelepek többsége jól Illeszkedett a történelmileg kialakult környező városrészek jellegéhez és azok szerves kiegészítését, továbbfej - lesztését jelentette.

Jellegzetes beépítési típus volt a keretes megoldás. A lakótelepek városias módon Aitcákat, tereket, udvarokat alkotva/ bizonyos reprezentatív igényt is képviseltek. Az épületek magassága nem haladta meg a 3-4 szintet, Így a külső terek és a belső udvarok kedvező léptékkel és építészeti karakterrel rendelkeztek. Az épületek között kialakuló zöld-területek egy-egy kisebb lakossági csoporthoz hozzárendelhető differenciált funkciókat nyertek. E lakótelepek szerkezete áttekinthető, egyszerű, többnyire egy-egy főútvonalra felfűzve, viszonylag önálló zárt egységekben.

I ;

►

A beépítési megoldásoknál a városépítészeti kialakítás jelentős szempontként érvényesült és ehhez rendelődtek hozzá a lakótelepek épületei. A kisebb, né- hányszáz lakásos együttesekben közintézmények nem létesültek, a nagyobb lakótelepeken viszont felhasználták az épületek földszintjét is. Ennek a korszaknak a végén jelentkezik olyan törekvés, hogy a közintézmények külön épületbe | kerüljenek. Ezzel párhuzamosan a lakásépítésnél kibontakozott a tipustervezés,

| Ml &

I ^B- 3 -