1982. március 23. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
37
[ ► ► megjelentek a tipusszekciók és a tipusépületek, bár még számottevő iparosított előregyártás nem volt. Az 1950-es évek lakótelepein felépült lakások többmint 50 %-a egyszobás. Az akkori összvárosi lakásállományban 63 %-os volt ez az arány, amely igy lé> nyegében alig változott. ♦ ♦- Az 1960-as években az előző évtized lakásépítése összességében 30 %-kal növekedett, a lakótelepi forma kiszélesedett és a teljes lakásépítésen belüli aránya mintegy 50 % lett. A lakótelepi lakások közül- a központi fekvésű városrészekben 23 % t - a belső városrészeket övező térségekben 51 %- a peremkerületekben 26 % épült. A lakásépítés volumenének növekedése magával hozta az egyes lakótelepek di, menzióinak számottevő növelését. Egy-egy lakótelepen általában 1000-1500 la1 kás épült, ami az előző évtized átlagának kétszerese. A legnagyobb a IX. kerületi József Attila lakótelep 7200 lakást tartalmazott. E korszak második felében kezdődött meg a telepszerű magánlakásépités, mely kis egységekben, a város területén szétszórtan valósult meg. ► Az 1960-as évek lakótelepeinek beépítési módját és építészeti arculatát egyre inkább a lakástermelés iparosításának fejlődése határozta meg. A városépítő- szeti elvek korábbi elsődlegessége csökkent, a blokkos technológiával épülő • I ;■ | « házak építését "az építőiparnak az uj technológiára való átállását megkönnyítendő" tipus épülettervekhez kötötték. Az iparosított építési mód ebben a korszakban még nem terjedt ki egyes kivitelezői ágazatok /alapozás, közmű, ut/ I Tf
