1979. március 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

222

Ezek előrebocsátása után szeretném folytatni mondanivalóimat.

Most, amikor tanácstagi beszámolók előtt vagyunk és egy nagyon szép megemlékezést is hallhattunk Farkasinszky elvtárstól a Tanácsköztársaság ^várospolitikájáról is, az ember akaratlanul szembenéz önmagával és méginkább lelkiismereti kötelességének érzi, hogy felvessen problémákat. Szeretné^ e problémák tekintetében, mivel a VII. kerületet képviselem, bár nem ott lakom,tehát még a túlzott szubjektivitás vádja alól is felmentést nyerhetek, mondom,szeretnék VII. kerületi problémákról szólni. Nem szeretné^ sötótebbre festeni az elkövetkező éveket a kelleténél, arra semmi szükség. De egyetértek azokkal, akik elmondották, hogy feladataink olyan súlyosak és az elkövetkezendő időszakban olyan tömegesek lesznek, hogy érzésem szerint egyszerűen nincs jogunk olyan megoldatlan problémák tömegét átháritani a következő nemzedékre, mint ami- v lyent áthárítunk akkor, ha a rehabilitációt nem vesszük komolyan. Elsősorban ismét kerületünkre, de általában a belső városrészekre gondolok, de természetesen nem hagyom ki a többi városrészt sem. Akik engem hosszabb ideje ismernek, tudják, hogy mint ujságiró|nagyon sok olyan fórumon megfordulok, ahol

/VVU- Cl

szakemberek között örök vita forrása, ^Konstrukció,

Orehabilitáció, városszélekre épiteni, vagy belül rekonstruálni.

Úgy érzem, hogy ez a vita a szakemberek körében is abban az irányban dőlt el, hogy tarthatatlan tovább Budapest belső kerületeinek helyzete. Nem akarom olyan szinben feltüntetni,

h o y

)

* 53 -