1979. március 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

216

L - 48 %

pitás található:

"Népesedéspolitikai céljaink, a nagy családok elhelyezése és a több generációs együttélés lehetőségeinek a javitása érdekében differenciáltan növelni szükséges a lakások átlagos alapterületét. El kell érni, hogy az új lakások alapterülete átlagosan a jelenlegi 65 nf-ről 1990-ig fokozatosan elérje a 70 rf—t. Az anyagi lehetőségektől függően az állami lakások alapterületét a jelenlegi 53 rf-ről tervidőszakonként fokozatosan növelni kell."

Ennek a minisztertanácsi határozatnak a jelentősége óriási. Ez azért is elgondolkoztató, mert ha a 220 OOO-es tervezett tömeges lakásépítés az 53 nf-es átlagnál maradna,

‘M akkor 80 000 magánlakásnak legalább 116 nf-esnek kellene lennie ahhoz, hogy a tervezett átlagos el lehessen érni. Ez i- gazolja, hogy feltétlenül szükséges és elkerülhetetlenül fontos az 53 nf-es lakásnagyság fokozatos, de jelentős megemelé- v se.

Szeretném hangsúlyozni a meglevő értékeinkkel való jobb gazdálkodás jelentőségét, A 200 000-es lakásállományunk az alapja a társadalmi igények kielégitésének. Örömmel üdvözlöm, hogy a koncepció szerves része a fenntartás és a felúji- tás. Nem kivánom ennek a részleteit vizsgálni, de ez a terv- koncepció csak mintegy 400 000 állami tulajdonú lakásra vonatkozik, és nem lehet közömbös össztársadalmi szinten 300 000 magánlakás állapota, kihasználtsága és minősége sem.

Ha ezen a területen nem érjük el az optimumot, és nem teszünk meg mindent, akkor százezres nagyságban keletkezhetnek a századfordulóig újabb jogos lakásigények. Ösztönöz- —-—— ----------1 | |