1978. október 4. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
129
i Hogy a tanácstagnak politizálnia kell, az nem kétséges. A tanácstag mindennapi munkája során azzal, a társadalmunkban meglevő alapproblémával találkozik,hogy állást kell foglalnia a különböző érdekek összeütközésével kapcsolatban. Az össztársadalmi érdekben benne van a csoportérdek és az egyéni érdek is, jóllehet nem mechanikusan foglaltatik benne. A helyesen felismert egyéni érdek teljesitése tehát egyúttal része a közérdek teljesítésének is. Ezért tartom egy kicsit furcsának, amikor arról beszélünk, hogy budapesti szemlélettel kell nézni valamit. Én inkább azt mondanám, hogy az össztársadalmi érdeket tekintetbe véve, össztársadalmi szemlélettel kell nézni, hiszen Budapest is az ország része - ennek az országnak egy jelentős része -, és a mi anyagi teherbiró képességeink csak addig tartanak, ameddig az ország teherbiró képessége tart. Amikor tehát a tanácsülésen elmondjuk óhajainkat, vágyainkat akár közvetlenül választóink, akár a kerületi tanács megbízásából, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezt mindig az össztársadalmi érdek szem előtt tartásával kell megtennünk. Budapest hatása ugyanis messze túlhalad Budapest köz- igazgatási területen. ’ Nagyon fontos tehát, hogy a tanácstag politikai tevékenysége egyre inkább előtérbe lépjen. Hogy tudja elvégezni ezt a tevékenységet, amelyet a tanácstörvény I. szakasza úgy fogalmaz meg, hogy a tanácstag alapvető dolga a tanács határozataiban és rendeletéiben való közreműködés? Egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy leterheltsége folytán kevéssé tud ennek eleget tenni. Éppen ezért jutott az anyag arra a következtetés■I /f]| r , . 55 .
