1978. október 4. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

130

I ' ' ' " ______

^ - 55/a - »

re, hogy -valamilyen módon csökkenteni kell a tanácstagok leterhelését. A megoldás egyik módja az lenne, hogy megvizsgáljuk, mentesithető-e a tanácstag más funkciók alól. Én azonban azt mondom, hogy ez csak adminisztrativ megoldás lenne, mert meggyőződésem, hogy ezzel nem lehet lényeges tehermentesitést el- ’ érni, mert mindenki, aki szereti munkáját, munkahelyén továbbra is fog valamilyen közérdekű tevékenységet végezni, hiszen

t

az embert munkája minősiti.

Ezt a kérdést a tanácstagok tényleges tehermentesítésének az oldaláról kell megközelíteni. Egy kicsit mosolyogtam, amikor az általam nagyon szeretett és becsült tanácstag<

jaink egymás után felszólaltak, és azt mondták, hogy a munkahelyen is igény az, hogy a tanácstagot vonják be a tevékenységbe. Ez nagyon helyes, mert csak az tud megbecsülést szerezni, akit munkahelyén, munkáján keresztül í*i minősítenek.

A másik javaslat az volt, hogy a tanácstagokat ne csak a Fővárosi Tanács bizottságaiba, hanem a kerületi bizottságok üléseire is hivják meg. Azután elhangzott az is,

f v

hogy a tanácstagi csoportok eszmecseréjére is hivják meg. Majd elhangzott az is, hogy lényegesen több információ kell ahhoz, hogy a tanácstagok el tudják végezni tevékenységüket.

^ Alapjában véve mindez igaz, csak éppen nem célozza azt az elérni kivánt eredményt, hogy csökkentsük a tanácstag munkáját, tehermentesítsük a tanácstagot.

A másik nagy probléma, hogy növelni kell a lakóbizottságok és a körzeti népfrontbizottságok szerepét. El kell \ érni azt, hogy a nagyon jó lakóbizottsági tanácsrendeletünk a

i valóságban hatályosuljón. El kell érnünk, hogy a lakóbizottságok működjönek, el tudják látni azokat az érdekvédelmi fel■ÉP 43o. fftf

M

1 • :P|-