1978. június 30. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
272
bizottság ülésén, a Hazafias Népfrontban, stb, számtalanszor elmondottam, de mindig falba ütköztem. Ez az idézett mondat ösztökél arra, hogy javaslatomat itt a tanácsülésen is előterjesszem. A javaslat lényege, hogy határozza el a Fővárosi Tanács, hogy lehetőséget nyújt elsősorban elvben, szükség szerint a gyakorlatban,évente maximum három lakás juttatására, olyan volt állami gondozottak számára, akik arra érdemesek. Miről van szó? Budapesten az utolsó lo év átlagában csökkenő arányban lo—15 ezer állami gondozott van. Évente looo-l5oo kiskorú állami gondozott "szűnik meg", mert eléri nagykorúságát. Számos lakásügyi probléma merül fel velük kapcsolatban. A problémák jelentős része jogi probléma, és meg kell mondanom, hogy a Fővárosi Gyermek-és Ifjúságvédelmi Intézet illetékesei az utolsó 2-3 évben nagyon lelkiismeretesen és oroszlánmódra küzdenek v azért, hogy az állami gondozott gyerekek törvényes lakásigényét/ érvényesíteni tudják, pl. egy bérleti jogviszony folytatása esetén. Nem is róluk van most szó. Van azonban az állami gondozottaknak egy olyan kategóriája, ► akik senkihez sem kötődnek, akiknek senkijük-semmijük nincsen. Számtalanszor vita-probléma,4 hogy mi lesz azokkal, akik 18 évük után teljesen egyedül kilépnek az életbe. Ahányszor ez a probléma akár a művelődésügyi ágazat oldaláról, akár szociálpolitikai oldalról felmerül, mindig csak munkásszállásban tudunk gondolkozni. fel Léé j ___________________________________________________I 1 * - 65/b -
