1978. június 30. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
273
í - 66 f Ez azért izgalmas, mert ennek ifjúságpolitikai gyökerei is vannak. Van, aki nagyon korán elárvult, és 18 évet, vagy még annál is több időt töltött állami gondozásban, hiszen előfordulhat, hogy valaki egyetemi tanulmányai befejezéséig állami gondozásban áll. Az ilyenben egy kisebbségi érzés fejlődik ki. Ezt mi még csak növeljük ia, amikor ennek a kis társadalmi rétegnek a problémáját csak munkásszállással mondjuk megoldhatónak. El tudnám képzelni azt, hogy a fővárosi tanács szükség szerint - mert lehet olyan év, amikor erre nincs szükség - max. 3 lakást juttatna olyan nagykorúvá vált állami gondozottaknak, akik erre rászorultak, s állami gondozottsá- guk egész ideje alatt erre érdemessé váltak. Ennek pedagógiai vonzóereje is lenne. Lehet, hogy ezek az állami gondozottak a lakás- használatba vételi dijat is meg tudják majd fizetni. A múlt évben végre észrevette a Minisztertanács azt a hihetetlen társadalmi igazságtalanságot, hogy eddig az állami gondozotI V tak árvajáradékának 70 %-át kellett állami gondozási dij óimén elvonni. Tavaly a Minisztertanács ezt megváltoztatta. Ma az állami gondozottak árvajáradékának 67 %-át takarékbetétbe t lehet tenni. Egy hosszú gondozási idő alatt tehát fel is halmozódik az az összeg, amelyet lakáshasználatba vételi dijként lehét befizetni. Elnézést kérek, hogy erről az össztársadalom szempontjából parányi kérdésről ennyi szenvedéllyel beszéltem, de úgy érzem, hogy itt nem egyszerűen 2-3 lakástól, hanem olyan ifjúságpolitikai problémájúi van azó, amelyet egy lépéssel tovább lehetne vinni. /Taps/ j 231 0
