1978. február 24. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

122

k

A kereskedelem tehát fő téma, hiszen ha nincs kenyér, akkor nem a kenyérgyárat szidják, hanem a legközelebbi üzletet, mert annak nincs kenyere. De hogy a kenyérgyár nem szállit, arról senki sem tud. Kimondottan a kisegységek felelősek tehát ezekért a témákért.

Egy uj üzletház megnyitásakor többmillió Ft értéke áru érkezek egy ÁBC-áruházba, vagy egy bevásárló központba. Ennek forgása, tehát az eladás és a visszatérít és, nyilvánvalóan egy körforgást alakit ki úgy, hogy a göngyöleget vissza kellene szállítani, Öe mi történik? Az árut odaszállítják, de a göngyöleg elszállításáról már nincs aki gondoskodjék. Megérkezik pl. a

», Söripari Vállalat kocsija, 3o-loo rekesz sörrel. De egyet sem

Jít I

visznek el. Mit csináljon az a szerencsétlen kereskedő, hová tegye? A kapualjban, a kertben, a bolt közepén helyezi el az üres rekeszeket. Kénytelen rá, mert senki nem viszi el őket.

A vállalatok kocsik hiányában saját maguk képtelenek ezt a munkát elvégezni, és nem is kötelesek. Nekik kötelességük eladni az árut. A göngyöleget, amelynek értéke Ft-ban többmilliót tesz ki, amely az utcán hever, annak a vállalatnak kell elszállita- ' ni, amely ezzel foglalkozik.

Ha tehát a tisztaságról beszélünk, soha sem szabad szid- nunk a kereskedőt, mert ő nekünk elad. Mi visszavisszük az üres üvegeket, de hogy ő hogyan vigye tovább, azzal már senki nem törődik .

Ezt a kérdést nagyon fontolóra kellene venni, és azzal a vállalattal, amely az iparcikkekkel együtt a göngyölegeket is odaszállítja, ahogy odavitte, vissza is kellene vitetni, hiszen-' É ■ i v- 52 -