1974. május 3. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
95
• keztetést kell levonni, hogy a tanácsoknak a birói gyakorlatot, a birói Ítélkezést kell követniük, és már az egyezségi tárgyalások során olyan kártérítési összeget kell felajánlanak, amely a forgalmi értéknek, a jogpolitikai irányelveknek megfelel, tehát a tényleges kár megtérítésének alapjául szolgálhat. Meg kell ezt tenni nemcsak az egységes joggyakorlat érdekében, de azon politikai elv figyelembe vételével^is, hogy a tanácsok a legközvetlenebb népképviseleti szervek és nem alakulhat ki egy olyan hangulat az állampolgárokban, hogy a Tanács alacsonyabb összegben állapítja meg a kártérítést, sokszor kétszerte-háromszorta alacsonyabb mértékben, mint amit a bíróságok megítélnek. Itt megint az a probléma mutatkozik, amely a korábbi években a lakáskérdés vonatkozásában merült fel, vagyis a tanácsoknak xm fel kell ismerniök, hogy a birói Ítélkezést, a birói gyakorlatot követve bátran kell 'jvíg7 _ Á szakértőket bevonniok az Ég****! eljárásba is, ugyanis ugyanaz az igazságügyi szakértő, aki a biróság elé terjeszti a véleményét, ugyanezt a véleményt a Tanács elé is beterjesztftüfci, és minthogy központilag az V. kér. Tanács látja el az ügyeket, ugyanazokat a szempontokat figyelembe véve majdnem azonos eredményt érhetnénk el, mert büszkén és bátran állíthatjuk, hogy a Tanács ügyintézői igen magas szinten látják el munkájukat. Gazdasági kihatása és eredménye is lenne ennek a hangoztatott politikai célkitűzésen felül, ugyanis nem egy esetben 9000 - 10 000 forintos perköltség megítélésére kerül sor, nem beszélve a kamatkövetelésről. Ha azt nézzük, hogy egy évben 921 ilyen kisajátítási, kárcalanitási per van folyamatban a bíróságok előtt, akkor ez azt jelenti, hogy & _______ .__^^I J - 19/b -
