1974. május 3. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
22
\ jogtalan előnyök azé .zésére irányul. Ilyen például, hogy a bérlő a lakás elhe -yása után is az ottlakést színleli, néhány bútordarabot visszatart, vagy más személyt fogad be a lakásba. Gyakran előfordul az is, hogy a bérlő az állami lakásban létesített bérleti jogviszonyáról pénzbeli térítés ellenében lemond, el is költözik, de más személyt a lakásban visszahagy. Olyan esettel is találkoztunk, hogy a házastársak részére kiutalt bérlakásba vagy tanáosi érts kesitésü lakásba csak az egyik házfél költözik be. A korábbi lakásban visszamaradó házastárs arra hivatkozik hogy időközben megszakadt az életközösség. Bíróságaink gyakorlata következetes abban, hogy a visszaélésekre irányuló ilyen törekvéseket meg kell akadályozni. Jelentős és felbomló házasságok szaporodásával tovább emelkedő a különélő, illetőleg a volt házastársak közös lakásával összefüggő perek száma. A fővárosban a lakáshelyzet súlyosabb mint vidéken. Ezt bizonyltja az a? érdekes statisztikai adat, hogy az országban az összes lakásügyi perek 42,4 #-a a Fővárosi Biróság területén müködó bíróságokhoz érkezett 1973-ban /országos érkezés 9616, ebből fővárosi 4078/. A fellebbezések viszonylag magas száma is bizonyltja, hogy a lakásügyi perek bővelkednek, heves vitákban, kiélezett ellentétekben, 1973-ban az összes polgári perek 16 56-ában éltek a felek fellebbezéssel. Ugyanakkor f * a lakásügyi perekben benyújtott fellebbezések aránya 39,5 % volt. A lakásügyi perekkel kapcsolatban még egy probléma * igényel említést. Az uj lakásügyi jogszabályok megjelenése óta gyakran hallani olyan kritikai észrevételt, hogy az állampolgár tulajdonában álló lakás bérlője hátrányosabb helyzetben van, mint az állami bérlakás bérlője. Tény, hogy az uj jogszabályok elősegítik azt a társadalmi- * lag és gazdaságpolitikailag egyaránt kivénatos helyzetet, ZZ M i MIMMi—- 19 -
