1974. május 3. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
114
i | i t ! .:iosságokat tartalmazó választ kapunk. Különös a súlyosnak tartom, ha a lakosság ilven irányú kérésének gyakorlatilag anyagi kihatása sincsen, és a válasz mégis általános. Két példát1 Budapesten egymás után épülnek a különböző aluljárók. Nagy tömegek veszik igonybe 5ket. Akik gépkocsival felette ^ elhaladna*, azoknak közömbös, hogyan alakítják ki. Pe egy gyermekes anya, akár karonülo gyermekkel, akár gyerekkocsival, vagy egy idős személy, vagy mozgássérült, vagy csomagot vivő egyén nem tudja megkerülni a lépcsőt. Ennek balesetveszélyes helyzetét és a l lépcső, helyes kialakítását pontosan meghatározza az egészségvédő óvó rendszabály. Ugyanakkor a válaszban ez teljesen elkendőzött, más téma. Javasolom, ha és kérem ebben a jogi bizottság segítségét, ív. Vagy: elfogadható-e például az a válasz, amelyben az 1965-ben kiadott és jelenleg is érv'nves minisztertanácsi rendelet< tel egy múlt evben kiadott ágazati szabványra hivatkozva, az egv * évvel ezelőtt éoitett objektum helyességét magyarázzák? Félő, hogy az oXxh egymás után épülő aluljáró rendszerek balesetveszélyessé- gét csak utólag fogjuk konstatálni. Úgy érzem, hogy a problémával foglalkozni kell, és kerestem a társadalmi érdeknek és a törvénvesA • ség követelményeinek egyaránt megfelelő megoldást. A tisztázatlan * kérdések felvetése, esetleg a megmerevedett szemlélet megváltoztatása, a viták nyilt viták mindig elvisznek azokhoz a megoldásokhoz, amelyek a jogalkotó akaratát tükrözik. Ehhez kérem a jogi bizottság segitségét. Elnök : Ha több hozzászóló nincsen, akkor lezárom a vitát. Felkérem Berényi elvtársat, hogy szíveskedjék a felvetett problémákra válaszolni. //h — 35.
