1973. március 8. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
159
) • * a a lakosság érdekében. Végül az eljárási jogszabályok érvényesülésivel kivánok foglalkozni. Azt hiszen, hogy valamennyiünk által óhajtott igény valósul meg akkor, araikor a végrehajtó bizottság bizonyos kategóriákban 10-20 napi ügyintézési határidőt állapit meg a 30 nappal szemben, kívánatos linne azonban, hogy egyes dgykategóriákb n - igy kontfkrétan a panaszeljárásban - a 30 napi ügyintézési határ- iuo ne legyen kivánalom. Tudom természetesen, hogy ez csak a jon- szaoalyok módosításával lehetséges. Megindokolom ezt az álláspontomat azzal, hogy a panaszeljárás: jogorvoslat. Azon-kivül panaszfokra olyan bonyolult, sokrétű, elvi állásfoglalásra alkalmas üoyek kerülnek, amelyeknek elintézése 30 nap alatt nem lehetséges. Erre való tekintettel az volna a kivánalom, hogy a 30 napi határidőt a panaszéijárásb n ^ hosszabbítsák meg. f Végezetül a szakig^- szerveknek a bíróságokkal, illetve az ügyészségekkel való kapcsolatáról szeretnék szólni. Lz a kap% csolat a lakásügyi osztályokat vizsgálva azt a képet mutatta a vizsgált időszakban, hogy éppen akkor nem volt kapcsolat a bitó> ságok cs a lakásügyi osztályok között. Lz nem helyes, a kapcsolatot minaenkóppen meg kell teremteni az egységes anyagi-jogi értelmezések kialakítása tekintetében, jóllehet eddig ilyen vita még nem merült fel. Ami probléma adódik, az rendszerint abból adódik, :xi;y éppen a 30 napos kötöttség miatt az elsőfokú hatóságok nem m kellő-képpen tisztázzák a tényállást, nem vonnak be szakértőt, nerc tartanak helyszini szemlét, illetőleg nem vezetnek pontosan jegyzőkönyveket. Csak egyetlen egy példával kívánom illusztrálni, hogy milyen hátrányos helyzetben van az a lakásügyi osztály, amely bírósági utón is megtámadható kérelmeket birál el. A tanácsot ^ ______ / Já J- 22 -
