1972. december 19. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

283

mindennapi munkámban a saját hörögő# érzem. Kik azok ugyanis, akik eljönnek színházba, kikből án a közönség? Ahhoa, hogy egy szinházi este élményt nyújtson mind a nézőnek, mind a színésznek, szükség van a közönség aktiv közreműködésére, a nézőé az egyik szerepi, mondhatnám főszerep. A közönség azonban mindig differenciélt, a legritkább eset, hogy a Os^r- aáskirálynőt ugyanaz názi meg, mint a Három nővért, ez nem szorul különösebb Dizonyitásra, mert műsorváltozás esetén ezt nagyon jól lehet tapasztalni. Ha a vígjátékra jegyet

*1

vett nézők előtt, komoly daracot jétszunk, nagyon xauc&jxK nehezen lehet feloldani a távolságon a színpad és a nézőtér között.

Az előterjesztésben van egy meghökkentő adat a 12. oldalon: "A műnkés- és peremkerületek, az uj- lakótelepek kulturális ellátottsága niányos. A lakásépítés kulturélis já2

rulékát /1000 lakosonként 100 m / nem sikerült - a beszámo- lési időszakban - realizálni." Tehát még az előirt ixa minimális normát sem értük el. Mit jelent ez? Négy-ötezer lakosnak nem jut tiz négyzetméter terület arra, hogy összejöjjön, sakkbajnokségot rendezzenek, zenát hallgassanak, beszélgessenek, kulturális vagy társadalmi életet xIkk éljenek. A másik adat: a színházam és a mozik nézőinek a széma évről-évre csökken. Én a kettő szoros kapcsolatáról szeretném beszélni. Manapság többszázezer ember lakik uj lakótelepen Rákospalotán, Kelenföldön, a József Attila lakótelepen vagy Óbudán. Délután 4-5 órakor fejezik be munkájukat, mire az ismert közlekedési viszonyok között bevásárolnak és hazaérnek, nem lehet azt kívánni tőlük, hogy öltözzenek fel elegánsan és menjenek színházba vagy moziba,

É

m

* w

m *

w

I

)- 28 -