1972. december 19. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

284

I ' *

I

t- 29/a s a város egy egészen m* s pontjátn izgulják végig, teszem azt, a Hamlet történetét. Amikor valaki féradtan hazaérkezik, örül, hogy leülhet, inkább bekapcsolja a televíziót, azt a kulturális intézményt, amely agre szivén követi még a lakásába is és azt nézi, mégpedig az esetek nagy részében vá- xlogatés nélkül. Síkúi Most nem akarom a televíziót lebecsülni, mert kimondhatatlanul nagy dolog, hogy mindé.ihov* eljut valamiféleképp a kultúra, de nekünk, művészeknek az lenne a célunk, hogy az embereket aktivizéljuk, megmozgassuk, fejlesszük Ízlésüket, fogékonnyá tegyük okét esetleg nehezebben érth-ető művészeti alkotésok iránt is, ég hogy ezeknek az embereknek az Ízlése az alkotókat úgy befolyásolja, hogy az kedvező legyen, létrejöjjön a dolgozók és a művészek közötti szoros kapgsolat* K cél érdekében mindent érdemes és meg is kell tenni.

a kulturális élet szervezése a munkahelyeken egy kicsit elavult, mert a munka után csak olyan emberek i képesek

I . 'V

közös szinhéz látogat* sban, énekkarban, amatőr színjátszásban részt venni, ka akik függetlenek, szabadon rendelkeznek

t

idejűkkel, - családos emberek eboől m*r kimaradnak. Talán : a lakóhelyeken lehetne megszervezni, hogy az emberek beüljenek egy közösen bérelt autóbuszba, amely elviÖi őket a v*ros egy másik pontjára és meghat*rozott időpontban vissza is hozza őket, amikor m*r nincs is közlekedés. Talán ezzel is lehetne könnyíteni a lakótelepiek helyzetén. Szükség van azonban mindenképp arra a 10x10 négyzetméateres teremre, ahol a lakótelepiék-eltüluhetik szabadidejüket, összejöhetnek, beszélgethetnek kultúráról.

Nemrégláttam egy dokumentum filmet, amelyben elhangzik

2&i . :

mg ------------------------------------——