1968. április 23. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

247

i —I

I I- 89/a ezeket az akadályokat le kell győzni, meg kell erősiteni a közvéleményben azt a meggyőződést, hogyaz iskola és a család közötti együttműködés feltétlenül fontos. A gyermekek osztályzatok alapján való értékelése mind a szülőre, mind a gyermekre^ és sokszor az iskolára is hallatlan nyomasztó hatással van. Nem tudunk odáig eljutni, hogy az egész embert nézzük és a gyermekben is sokoldalúan értékeljük az embert, pedig csak igy tudunk megszabadulni attól a szemlélettől, amely a szülő és a gyermek közt is állandó konfliktust alkot, hogy hányasra feleltél. Ezzel mind a szülőben, mind a gyermekben nagy feszütltséget teremtünk, hamis, egyoldalú értékelést, amelyből feltétlenül ki kell evickélnünk.

Nem feltétlenül csak az a gyerek értékes, aki ötösre állja meg 3üh a helyét és nem feltétlenül másodrendű, aki négyesre. Azt az optimista szemléletet kell magunkévá tennünk, pedagógusoknak és szülőknek elsősorban, hogy minden gyermekben van valamiféle érték, képesség, amelyet ha felszabadítunk, akkor az a tanulására is vissza fog hatni. Ha csak az osztályzattal mérjük a gyereket, akkor nem biztos, hogy helyes értéket fogunk kapni. Félreértés ne essék, nem akarom , lebecsülni azt, hogy a gyermek hogyan állja meg a helyét a

felelésnél, de nem tartom helyesnek azt, hogy az ismeretekben való helytállást sokszor a jellem egyetlen tulajdonságának tekintik és a többi jellemvonás háttérbe szorul.

A nagy nevelési célkitűzések mindig előttünk lebegnek, nagyon sok pozitívumot mondhatunk el iskoláink nevelő mun- xltíé kájáról, ifjúságunk hazafiságáról, de nagyon sok olyan hiányosságot tapasztalunk, amelynek leküzdése érdekében az iskolánál: és a zsix családnál: közelebb kell kerülnie egyjA \ t:’ J