1968. április 23. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
246
az egész országra érvényes tapasztalatokat mutat# Nagyon jó, hogy a nevelés most már másodszor kerül nem olyan hosszú idő alatt a Fővárosi Tanács elé. Csak egy gondolatot szeretnék érinteni: a nevelő tényezők egységét, ennek fontosságára többször utal az anyag, mégis úgy érzem, hogy a család felelősségének hangsúlyozásában nem elég erőteljes. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert gyakorlati tapasztalat az, hogy az iskola, amely fejleszti nevelő munkáját, fejleszteni akarja még jobban, de nem mindig számol a család nevelői tevékenységével, sőt olyan gondolatok, vélemények, nézetek élnek nagyon erősen, hogy mivel a szülők dolgoznak, az anya is dolgozik, a gyermekekkel együtt töltött idő kevés, tehát gyengül a család szerepe a nevelésben. Nem hagyhatjuk, hogy ez a nézet eluralkodjék, mert a család maga mint környezet, mint hatás, példa a gyermek egész életére, felnőtt életére is elindító lehet, mindenképpen befolyásolja pozitive vagy negative az iskola munkáját és a gyermek számára nagyon nehéz, ha a két legerősebb nevelő tényező nem igyekezik valamiféle összxhangot teremteni. A nevelésben - és ezt az anyag is kifejezi - a gyermek egész személyisége kerül központba és kezdjük legyőzni azt a nézetet, amely csak a tárgyi tudása ► szerint értékeli a gyereket. Bár ez nagyon fontos, de nem egyedül fontos és talán ha a sorrendet keressük, akkor mindig a nevelésből kell kiindulni, ami a család jelentőségét feltétlenül előtérbe állitja. A kapcsolatok formális voltát mentegethetjük objektiv és szubjektív tényezőkkel, mint a pedá^^grtg^ok nagy óraszám megterhelése, a nagy osztály lét számok vagy a szülők elfoglaltsága, a nagy távolságok a közlekedésben, amit az is mutat, hogy a középiskolában még tovább . gyengül ez a kapcsolat, mégis az a véleményünk, hogy 1 IW* ' - 88 -
