1967. október 24. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

197

í hivja fel a figyelmet, hogy a Kormány oktatáspolitikájának az a

célkitűzése, hogy a népgazdaság anyagi eszközeinek lehetőségein belül mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy előkészítsük hazánkban a középfokú műveltség általánossá válását. E cél érdekébe vezető utak változtak, ennek fő útja abban van megjelölve, amely a népgazdaság szükségleteivel vág egybe. Ez az ut az, ha az általános iskolát végzett tanulók nagyobb része szakmunkás- tanuló iskolába iratkozik, majd szakmát szerezve az arra alkalmasak minél nagyobb számban végezzék el a szakközépiskolák dolgozó tagozatánál további 2 év alatt a középiskolát. Ha ezt tudatessá tesz- ozük akkor a két kérdés összefüggése világos, ez a középfokú oktatás általánossá válásának Magyarországon lehetséges és kívánatos útja. Tulfeszitettnek tartja a szakosított tantervi osztályok arányának az előterjesztés szerinti fejlesztését, ennek az a veszélye van, hogy a gyermekek nem hajlamuk vagy tehetségük szerint fognak bizonyos szakosított tantervű dsztályokba kerülni, hanem azért, mert annak az osztálynak teljes létszámmal kell működnie. Egyetért azzal, ahogyan az előterjesztés a fizikai dolgozók gyermekeinek gondozását felveti, hangsúlyozza azonban azt, hogy a gondozásnak már az általános iskolában el kellene kezdődnie. Ütal arra, hogy a Főváros gyakorlata példamutató az országban a tekintetben, hogy a környező megyék gyermekei jelentős számban kapnak oktatást és" kollégiumi férőhelyeket is. Véleménye szerint a pedagógusok ideológiai, politikai továbbképzésére a Főváros elegendő lehetőséget teremtett, azt kell megvizsgálni, hogy milyen eszközökkel lehetne érdekeltté tenni a pedagógusokat a feladatokra való kellő felkészülésre és az eredményesebb oktatásra, mert ezzel érdekeltté válik az önmaga továbbképzésében, ugyanakkor szankcionálni kell azt is, ha valaki e fontos területen immel-ámmal dolgozik. Fejlődésünk jelenlegi periódusában amikor a tanácsi hatáskör növelése a Kormány elvi politikájából fakad, valamilyen módon napirendre kell tűzni azt az igényt, hogy a Tanács, mint államhatalmi éa államigazgatási zerv gazdája legyen a területén működő minden al3Ó és középfokú oktatási intézménynek, függetlenül attól, hogy milyen főhatóság irányítása alá tartozik. dr.Rőder Edit kifejti, hogy az oktatna színvonala nőtt, igy sikerült elérni az oktatás korszerű tartalmának kialakítását, csak ennek a tartalomnak a keretén belül valósulhat meg az iskola és az élet közelsége, az ifjúság világnézeti és erkölcsi nevelése. A jelentés - az eredmények megállapitáoa mellett - tartalmazza, hogy ifjuságunkban kialakult a nemzeti büszkeség érzése, de azt már nem sikerült kialakítani, hogy a legfejlettebb tipusu társadalmi rendszert épitjük; a középiskolás ifjúság teljes jogú állampolgárként lép az életbe, de csak kevéssé tud bekapcsolódni a politikai és társadalmi munkába, mert ehhez a tananyag nem nyújt segítséget. Elmondja tapasztalatát, melyet első választókkal történt találkozásakor szerzett, akik meglepő tájékozottságot árultak el irodalmi, biológiai, fizikai kérdésekben, de tájékozatlanok voltak a minennapi élet kérdéseiben. Hiányolja, hogy a határozati javaslatban nincs utalás a világnézeti és erkölcsi nevelés terén mutatkozó lemaradás kiküszöbölésére. Aranyi Jenőné felveti az iskola-érettség eldöntésének problémáját, melyben véleménye szerint ugyanúgy mint az eredményfelmérés tekintetében egyetlen oktatási intézmény sem választható külön azok láncolatából. Hivatkozik a gyermekgondozási segélyre, amely a női tantestületeknél, ha nem áll kellőszámu állandó helyettes rendelkezésre, úgy problémát fog okozni. Pinkóczy Sándor a XVIII.kerületi tanácstagi csoport nevében közli, hogy a jelentés igen alapos, megmutatja, hogy a Végrehajtó- 5 -