1966. március 7. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

193

í

ipar 147, a magasépitőipar 130, mig a mélyépítőipar C3ak 125%- kal emelte a termelési mutatóját. Ebből egyúttal azt a következtetést kell levonni, hogy - a sok más célkitűzés mellett - a harmadik 5 éves terv időszakában e mélyépítőipar fejlesztő- sere, technikai éa műszaki ellátottságára komoly gondot kell for- di tani.

Az elemzések során az i3 kiderült, hogy természetesen voltak negatív vonásai is a termelésnek. Az egyik ilyen dolog például az, hogy az iparon belül az 1000 munkásra jutó alkalmazottak száma 1965-ben lényegesen magasabb volt, mint 1960-ban. 1960-ban 1000 munkásra 330, 1965-ben pedig 366 alkalmazott jutott. Ha a

J

foglalkoztatottak számának növekedését nézzük, kiderül, hogy aig az ö3sz-foglalkoztatottak számaránya 8%-kal nőtt, addig a munká- I sok szímurár.ya 5, az alkalmazottak számaránya 16,7%-kal növekedett.

Viligos, ho^y ebből az egész magyar népgazdaságnak a megfelelő következtetéseket le kell vonnia, és hogy a munkaerőgazdílkodás- \ tan a termelőerők javára kell fordítani azt a munkaerőitöbbletet,

amely ma alkalmazotti vonalon rendelkezésünkre áll.

Negatív vonása volt fejlődésünknek az is, hogy 1964-ig - az 1964. decemberben hozott KEB., majd Minisztertanácsi határozatig - nem csökkent az egyidőben folyamatban lévő építkezések száma. Ebben a tekintetben csak 1965-ben következett be fordulat, amikor elértük, hogy a limiten felüli beruházások száma mintegy egyharmadával cuökkent, - de nem sikerült elérni, hogy az átadások ütemszerüsége is ezzel egyidőben, vagy ezzel párhuzamosan meggyorsuljon.

I

1 i

. . . _ ^ |

M | “ “ —— —

I ---------------