1965. szeptember 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
92
^ - 3ö/». a lakásépítő vállalatoknál foglalkoztatott építőipari szakmunkások száma. Az egész tervperiódusra vonatkoztatva viszont évente annyi lakás épült fel, mint ahány szakmunkás dolgozott az építőiparban, tehát l.ooo-el csökkent a szakmunkások száma és ugyancsak l.ooo-el a felépített lakások száma. Ez rögtön ad egy útmutatást az elkövety k kez<5 időre, hogy olyan konstrukcióban kell lakásokat építeni, hogy egy főre ne évi 1 lakás jusson, hanem több. A szeptember 1-re elkéi 9 / vtaXK/*L^Í/] ö szült óbudai iaxsdkihéjsíí műszaki adatok szerint, ha a szakemberek már bedolgozzák magukat, egy szakmunkás évi 2 lakást fog felépíteni. Gyakorlatilag tehát ilyen technológiával lehet meggyorsítani a lakásépítést Budapesten. Megállapítható a II. ötéves terv tapasztalatai alapján az is, hogy az olcsó lakásnyerési lehetőségek kimerülőber. vannak, tehát a tetőterek beépítési lehetősége, a nagylakások különválaszf I tása, stb. Csak uj lakások épitése tehát az a konstrukció, amelyre több erőt kell fordítani és ezért meggyőződésünk, hogy az elkövetik^ | kező időkben nagyobb gondot kell fordítani a társasházépitkezésekre és a családiház-épitkezesekre, mint eddig. Az OTP kimutatása szerint az ilyen jellegű építkezés iránt érvől-évre nő az igény és ahhoz, hogy ezt az igényt megfelelően ki tudjuk elégíteni, szükséges > egy sok helyen ma még meglévő rossz szemlélet leküzdése. Vannak intézmények, ahol úgy tekintik azt az embert, a.-:i családiházat akar építeni, mint maszekot és mert a maszekot nem szeretik, nem is támogatják ezt az akciót. Én azonban másként teszem fel a kérdést. Enyhiti-e a lakáshelyzetet minden felépült lakás? Világos, hogy igen. Erkölcsileg elmarasztalható-e az az ember, aki évekig nem jár szórakozni, nem utazik sehová, kevesebbet költ kosztra, összespórolja pénzét !
