1965. szeptember 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

132

f Ebből kiindulva szeretnék hozzászólni a közlekedés ós a

vizeli.'tás kérdéséhez, valamint ahhoz, amit mi higiénikusok úgy nevezünk, hogy a város rendkívül ingcrdus háttér, amely rendkívül bonyolult ráhatást gyakorol a benne élő emberre és errea a nagyváros fejlesztésénél is figyelemmel kell lennei.

A sajtó sokat ir baleseteimről, a közlekedés modernizálásánál mindannyiunknak törődnünk kell a városszervezőktől,a közlekedési műszaki embertől az orvosig a balesetekkel. Világméretekben is gyorsan növekszik a balesetek száma. Az ENSZ végzett

x

egy felmérést, amely szerint a halálos balesetek száma 25 /—kai

nőtt a világon. Egy érdekes adat a sajtóból: tizezer gépkocsira

Angliában 8, Olaszországban 29, Ausztriában 39 halálos baleset

jut. Nem ismerem pontosan as ide vonatkozó magyar adatot, de

a fekete krónika cimü rovatban elgondolkodva olvassa az ember

az egyre szaporodó halálosvcgü baleseteket, amelyeket nem is

annyira as úthálózat túltelítettsége, hanem a vezetők figyel\r

metlensége, nem egy esetben ittassága okoz.

A közlekedéssel kapcsolatban viszonylag keveset beszélünk arról, hogy a robbanó, tehát a belső égésű motorok kipuffogó gázaiban bebizonyítottan rákkeltő anyagok vannak és ezek a közlekedési eszközök számánál: szaporodásával nyilván növelik a városi levegő szennyezettségét. Félreértés ne essék, Budapest messze van a veszélyes szinttől, de tény, hogy Budapesten is két és félszer annyi a tüdőrák megbetegedés, mint vidéken.

Érdemes eszel a kérdéssel foglalkozni, mert a belső égésű

I

motorok benzpirén frakciója rákkeltő. A város egyes pontjain, például az Alagutban már bizonyára egészségkárosító tényezőként jelentkezik ez a benzpirén frakció.

S Távirati stistl usban szólva a harmadik ilyen probléma a közlekedésnél a zaj. Kétségtelenül ez inkább azokban a városokban súlyos, ahol az utnégyzetméterekre számitott szállító eszközök * ^- 43 -