1960. december 16. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
53
k \ A különálló kapitalista vállalatok örökségeként * teljesen elavult, 48 t/pust magában foglaló villamos járműpark maradt ránk, ezek közül többszáz kocsi még a múlt században épült. Ezeknek kiselejtezése alig néhány évvel ezelőtt toriént meg, a mi rendszerünkben. Nem volt jobb a helyzet a fővárosi vágányhálózattal s sem, amelyet 1945-ben gyakorlatilag leromlottnak és korszerűtlennek kellett minősíteni. Még ennél is rosszabb volt a helyzet az egyéb berendezések területén, az 'áramellátást, a kocsiszíneket, a műhelyeket emelem ki elsősorban. A közlekedés másik fontos tényezője az úthálózat helyzete sem volt jóbb. A külső kerületekben és a főváros közvetlen ^ környezetében végleges burkolattal ellátott ut szinte alig volt. Ez súlyos örökség, t.i. a végleges útburkolatok előfeltétele a közmüvek megépítése. Ezt a felszabadulás előtti kapitalista rendszer teljes mértékben elhanyagolta. Ugyanakkor az úgynevezett '< u c.', //ű. ,* > • X tu Budapest" területén,^természetesen elsőeorban a belvárosi úthálózat állapota z akkori igényeknek megfelelt. A háborús puszN titás QrerméBBeteocn) ezt az úthálózatot súlyosan megrongálta ás az úthálózat fon os tartozékait, valamennyi hidunkat elpusztította. \ A pusztulás(t-erm—HH«u»*iíMP^-nem állt meg az úthálózatnál. Elpusztult a villamos járműállomány fele, autóbuszainkat széthurcolták. Ezekből egyetlen üzemképes darab sem maradt vissza Budapesten. Elpusztult a fel3Ővezetékhálózat is és a vágányhálózat nagyrésze. A felszabadulás után tehát a népgazdaság más területeihez hasonlóan a teljes megsemmisülésből kellett újjáépíteni a közlekedés berendezéseit. Ez felemészetette a hároméves terv ^eljes^ időszakát. Csak ezután lehetett arra gondolni, hogy megkezdjük a közlekedés továbbfejlesztését, most már a szocialista követelményeknek, a dolgozók érdekeinek megfelelően. Miközben nőtt a foglalkoz11. Mi: £ .53, J |- 2 -
