1960. március 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
251
I &y*; • W?4 - ’Sát s m- •• *• flK&2 *. f tása céljából messze kimagasló jelentőségük van. Az egészségügy ^ az a terület, ahol a dolgozó tömegek az állam gondoskodását, a velük való törődést a legközvetlenebbül érzik, s amelynek hiá- ; nyosságára a legérzékenyebben reagálnak, különösen, ha tekintetbe vesszük a lakosság egészségügyi igényeinek a többit meszese maga mögött hagyó rohamos fejlődését. Érdemesnek találnám itt megemlíteni, hogy a Főváros gyakran nem is látszik tudatában lenni annak, hogy társadalombiztosításunk világviszonylatban is a legelsők között van, sem arról, hogy kórházaink évente és naponta hány embert mentenek meg, s ho0y a dolgozók egészségéről mennyivel hathatósabban gondoskodnak ná- lünk, mint sok gazdag nyugati országban. Mivel a fővárosi ember I nagyon hajlamos ennek a ténynek a semmibevételére, többet kellene tennünk annak érdekében, hogy ezt a lakossággal tudatosítsuk. Mindenképpen tény az, hogy nemcsak a filmek és az irodalom ' \ foglalkoznak kelleténél többet az orvossal, de az is tény, hogy a budapesti ember társalgásának 80 százalékát saját és ismerősei valódi, vagy vélt betegségének felsorolása, kivizsgálása, kórházi kezelése, stb. teszi ki, a megfelelő, de nem mindig igaz► eágos és nem mindig hízelgő glosszák kíséretében. Ezzel oda akarok kilyukadni, hogy az egészség és betegség kérdése a pesti ember lelkivilágában mérhetetlenül nagy helyet foglal V el. Ezért politikailag is nagyjelentőségű minden haladás, de minden lemaradás is az egészségügy terén. i Az osztály beruházási kerete ez évben 26,5 millió, az 1959. évi 39 millióval szemben. Ezért elmarad például~aí~ldérr a Heim Pál és a László Kórházak viznyomás fokozó berendezésének a megépibot. J ^»
