1959. december 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
92
' é ^ - 20 \ mi dirigálunk ott? És az állami színházak? Kié a színház? ♦ Megintcsak humorosnak hallatszik, de vannak esetek, amelyek az embert gondolkodóba ejtik. Kipróbáltam. Szívósa* vittem például agy személyi ügyet. Nem is volt túlságosan izgalmas, de végig akartam csinálni, hogyan megy ez. Bgy színészt szerződtetni Budapesten ma a fővárosi tanácsi éa egyéb tekintélyek latbavetésével sem lehet, ha az igazgatók nem akarnak valakit színpadra engedni, viszont ha az ember megnézi, hogy kik ját- v szanak a színházakban, hányadóaztályu színészek, milyen okok alapján és összefüggések révén, egészen érdekes tapasztalatokra bukkanna. Kérdezem tehát, kié a szinház. miért .vagyunk ml ilyen rendkívül tapintatosak? Végül a közönségszervezésről. Szeretném ha az elvtársak megszívlelnék azt, amit végeredményben egy színházhoz értő ember, állandó bizottságunk elnöke mondott itt. A közönségszervezés rózsásan fest egy oldalról, de nyomorúságosán a másik oldalról. Ha az ember megnézi a közönségszervezést a profi közönségszervezők oldaláról, akkor azt hallja, hogy győzelmet arattak a \ magyar szoolallsta kultúrának a munkásság, a munkásosztály körében való elterjesztésében, hogy áldozattal és apostoli mó- dón dolgoztak, de - a valóság nem ez. A profi közönségszervezők között igen különös figurák vannak. Általában telefonnal dolgoznak a a tényleges munkát az amatőr közönségszervezők, a melósok végzik az üzemekben, akik osztályról osztályra gyalogolnak éa akiknek árukapcsolás módjára kell eladnlok a Jegyeket, mert csak akkor kapnak Jegyet kurrens darabokhoz, ha eladnak a nem kurrens darabokhoz la. De mi ezeknek az amatőr közönség* szervezőknek a nevét nem emlegetjük és nem tartjuk szem elótt, hogy itt kétféle közönségszervezésről van szó. Tudom, hogy folyik vizsgálat népi demokratikus az okás szerint már több éve
