1959. december 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

91

I - 19 ofc/

gw** Ifjúsági előadáafól, ami tisztára érthetetlen; hogy

\ I

könyvtárfiókjaink bizonyos százaléka van osak Ifjúsági anyaggal felazeralvs; hogy egyáltalán nlnos gyermekkönyvtárunk, a Szabó Brvin könyvtáron belül sem, pedig az egyébként egy kitünően működő könyvtár; hogy az énaekkarokban lemorzsolódnak a fiatalok éa nincs utánpótlás még a legnagyobb hagyományos munkásmozgalmi kórusokban asm éa Így tovább. Ha ezeket az ember összeírja, akkor egy csokorra való gyűlik össze, ami azután az ember felelősségérzetét felkelti, fel kell hogy keltse.

Tudom, hogy itt minden javaslat költségvetési kérdés, de hogy az ifjúság kérdését egyszer intézményesen éa egészen gyakorlati módon meg kell oldanunk, az előttem világos.

Végül a színházak kérdéséhez néhány szót. Nem vagyok olyan pesszimista általánosságban a magyar színházak, a budapesti színházak tekintetében, mint ahogy ezt hallani szoktam: a ta- valyl évad például az én tapasztalataim, felfogásom szerint - persze ez mind egyéni nézet és felelősség kérdése erről

I '

igy nyilatkozni - nem volt olyan rossz, ahogy azt általában v mondják. Elég változatos volt és voltak nagysikerű darabok,

Jó előadások, széles palettán voltak ezek a színek. Hogy azután itt milyen eltolódások vannak, ez valóba^ művelődéspolitikai kérdés. Ki hogyan nyúl ehhez a kérdéshez; én azt mondom, hogy ha Itt vannak kifogásolnivalóink - éa persze vannak, nakem magamnak Is volnának - akkor azért másképp kellene az egészhez hozzányúlnunk. Elnézést kérek, hogy humorizálok, nem sz a célom, de úgy vagyunk a színházakkal meg a színigazgatókkal is, mint az ember a leánykéréssel, hogy azért nem egészen blztaos a dolgában, tudja, hogy annak a lánynak még nyolcán ud- \ varolnak és mind gazdagabb, de a leány mégis igent mond. Hát

kié a színház? Hát a tanácsi színházak nem a fővárosé? Nem

!

______________________________________________________I