1959. december 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
90
diák, aki meg tudja tanulni. De ha azt mondom, hogy nézzük meg \ bármelyik fizika tankönyvet, akkor megint olyan kérdést vetettem fel, amely a világnézeti neveléshez tartozik. A felnőttek közötti munkának elöbbrevltele meggyőződésem és tapasztalataim szerint csak akkor fog sikerülni, ha agy egyszer a szakértők igen széles körben, országosan nekiülnek és megvitatják a jelenleg alkalmazott módszereket helyesség és hatékonyság szempontjából. Meg vagyok győződve arról, hogy történnek olyan próbálkozások és alkalmaznak olyan módszereket szén a területen, ame\ lyek a tapasztalatok szerint már régen lejártak éa bebizonyosodott róluk, hogy helytelenek. Másrészről igen hatékony módszereket rtti nem alkalmaznak, nem is lamerik őket. Tudományos elméleti módszertani munka nélkül a népművelésben a világnézeti I nevelés nem fejleszthető. Az előbb említett hatásköri kérdésekre nézve, hadÁoélozzak arra, hogy meg kellene kérdezni, voltaképpen ki ennek a módszertani munkának a felelőse, hol van, hányán vannak. Így festenek ezek az országos kérdések. Nagyon jelentékenynek tartanék egy olyan kezdeméiy ezéat, amely az irodalom, a művészet figyelmét is felhívja a világnézeti kérdésekre, eteklntetben la ki lehet Imi pályázatokat, irodalmi, művészeti, dramaturgiai, film atb, de még képzőművészeti pályázatokat is. % A harmadik gondolat, amelyet fel akarok vetni, az, hogy az ifjúság kérdéseit külön össze kell gyűjteni ebból az egész anyagból. Az egész anyagban, az slnökhelyetteal beszámolóban el- szórva hallja az embsr az ifjúságra vonatkozó célzásokat. Nem kell azonban túlságosan jmx plazkálódnl ahhoz, hogy valamennyit •gyüvé gyűjtsük és akkor már egy egész osokor alakul ki belóla: nlnos gyermekiilmünk, gyermekszínházunk; hogy a fóváros nem tudott a saját színházaiban gondoskodni ebben a tanévben M n cyxí ________________ _____________ - ■— — — -«— —— — | - 16 -
