1959. december 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
89
\ , ^ valóban el kell érnünk, hogy ebből a két és fél millió emberből a budapesti lakosoknak utólag a szükséges iskolai képzést megadjuk. Szeretném ezt a oélt egy nevelési szemponttal támogatni. Aki gyerekek között van, sok oldalról tapasztalja, hogy milyen szükségük van a szülői támogatásra tanulás közben, de tapasztalja azt a nevelésben gondot is, hogy a szüleiket magasan tullakolázott gyermekek kaposolata szüleikhez sok tekintetben hibás. Bzt az alsó javaslatot a végrehajtásban duzzadó v élettel kell megtölteni. Másik megjegyzésem a Világnézeti nevelés kérdéseit veti fel. A kérdések persze összefüggenek, egy országos népművelési terv keretébe tartozik ez is és nemcsak népművelési, hanem oktatási kérdés is. Világos, hogy nem tudunk előrehaladni a felnőttek között, ha az iskolában elakadunk vagy nem haladunk megfelelő tempóban, s ez fordítva is igaz. Az el*ehaladásnak iskolai gátjai Is vannak: a bizonytalan pedagógus munka, a személyes ráhatástól, e személyes problémák egyéni megoldásától való tartózkodás nagyon sok helyen mutatkozik. A gyermekek nagy százaléka van sokkal előbbre világnézeti téren, mint ahogr pedagógusai vagy szülei felteszik róla, de a gyermekek magukban hordozzák ezeket a problémákat, nlnos akikkel megbeszéljék és > nincs olyan bátor nsveló munka köztük, amely egyénenként tulJuttatná őket egy-egy ilyen fennakadáson. A világnézeti nevelés kérdéseit a másik oldalról vizsgálva, nyilvánvaló, hogy a szülők világnézeti nevelése a népművelés legszéleeebb skáláján az iskolai munkát támogatná. Bz a két kérdés tehát összefügg, roppant nehéz elszakitottan beszélni róluk. Ha azt mondom, hogy nézzük meg az I. gimnáziumi biológia könyvet, akkor szintén alapvető kérdést vetettem fel. Ninoa [ _ X iq • , ■ á : * f r
