1959. december 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
60
Íróink idegenkedése a színpadtól mindjobban feloldódik, ós ez elsősorban a mai témák feldolgozásában jelentkezik. Fontosnak tartjuk az új magyar vigjáték fokozottabb pártol, sát is. Színházaink jó munkájának egyik alapvető feltétele, ho^y az irók ós a színházak között jó kapcsolat alakuljon ki. Jó _&dát mutatott ezen a téren néhány színházunk ugyan, de az ellenforradalom alatt és után ezek a kapcsolatok szétzilálódtak, újjászervezésükre történtek kezdeményezések, azonban ezek még nem hőst k meg a kiv int eredményt. Színházi vezetőinknek arra kell te rekedniük, hogy a színpad iránti irői érdeklődést szirmú Írására ösztökéljék, az irét a 3Ziházhoz kössék, bátorítsák iréi munkájában, tanácsadással segítsék. A vezetők, az irő és a társulat közös munkába meg fogja hozni jé színdarab formájában gyümölcsét. A szovjet Ó3 a népi demokratikus dráma területen néhány jelentős siker mutatja a gondos munka eredményét, a Nemzeti Színházban a Viharos alkonyat, Tanya, a Petőfi Színházban az Optimista tragédia, a József Attila Színházban a két Rozov darab Boldogság merre „ vagy és Felnőnek a gyér kok előadása. E sikerek ellenére nem vagyunk elégedettek ezen a téren. Véleményünk szerint több olyan orosz, illetve szovjet szirmú van, amely- lyel színházaink még adósak közönségünknek /Tolsztoj, Visnyevsz- kij, LIajakov3zki j, Lavrenyov, Trenyov stb/. Kétségtelen, hogy a mai tárgyú művek terén az óriási iramú gazdasági fejlődéssel nem tart lépést a Szovjetunióban a drámairodalom, és nehézségeket okoz az a körülmény is, hogy színházainknak kiterjedt kereső munkát kellene végezniük ilyen irányú drámák megszerzésére éppúgy, mint a Színháztudományi Intézetnek. De azt az elvi álláspontot, hogy a \ szocialista színmüvet szocialista területen kell keresnünk, nem adhatjuk fel. A gyakoribb személyes találkozás is, a rendezők és Jtjo' &>C>
