1959. december 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
61
[ I I dramaturgok cseréje hozhat ugyan változást. A népi demokratikus \ darabok előad .'.sával is sok probléma van. Bár az utóbbi időben a számszerűség tekintetében volt fejlődés, azonban a művek kiválasz- tása nem minden esetben volt szerencsés. Színházaink törekvése a baráti országok színművei előadásában helyes, azonban alaposabb tájékozottságra van szükségük. A két világháború között a nacionalista acsarkodás idegén erre nőm volt lehetőség, est a mulasztást most kell pőtolniok. ^ helyesnek tartjuk, ha színházain), a haladé nyugati irodalom legjobo müveit bemulatják. Színházaink igyekeznek is ilyen szinm.veket előadni, mert a nyugati műveknek nemcsak *nagy a közönség vonzása, hanem dramaturgiai újszerűsége miatt a művészek is szívesen foglalkoznak velük. Wilder, Dürrenmatt, Miller, Sartre é3 az angol "Dühöngök" művei időnként színpadra is kerülnek. Mindig bizonyos kockázatot jelent, ha a színpadon szétnyílik a függöny, de a nyugati művek esetében a kockázat a rendesnél is nagyobb. Világnézetük általában nem egyezik a mienkével, és a legtöbb, ha a neo- I v realista filmek módján a kisemberek életéről irnak, észreveszik a kapitalizmus romboló hatását. A nyilvánvaló oegitő szándék és a jé akarat sokszor egészen különös köntösben jelentkezik. Olyan eldurvult, immorális hősöket mutatnak be, akik a mi közönségünk vissznangját lemérve, semmiképpen sem kívánatosuk. S ezt a szer- zők nyilván nem is belső meggyőződésből te:.zik, hanem csupán a- zért, hogy a kapitalista színházban biztosítsák a színpadra kerülés lehetőségét. Műveik olykor olyan tömény pejszimizmust árasztanak, amelynek romboló hatása nem éri meg a bemutatás kockázatát. Feltehető, - nyilván igy is van - ho0y nyugaton nemcsak ilyen da- rabokat irnak, de a tőkés világ szenzációt, mindenáron groteszk- séget, szélsőséget hajszolé környezetében ezek a m~vek bemutatás / V 9HHT~ K