1959. december 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

140

igen sokan elfelejtenek a múltba nézni. Tanuljunk belőle, hogy milyen óriási utat tettünk meg. Nem akarok odáig elmenni, hogy elmondjam: a hangosfilm feltalálója a régi kapitalista világban éhenhalt, nem mondom el, mi volt a sorsa olyan nagy zenejszerzőnek, mint Bizet-nek, a Carmen kompo- nálójának, nem szólok ftozart, Chopin és Sohuman életéről.

A tanács tagjai tudják, hogy mi volt a sorsuk a proletariátus ügyéért harcoló Íróknak és költőknek József Attilától kezdve.

Felhozom azonban a következőket, mert nem szabad elfelejteni. Amikor a Magyar Tudományos Akadémia egyszer a ^elszabadulás előtt egy népművelési és tudományos alapítvány tízezer pengője felett döntött, s ezt az összeget annak kellett volna odaitélnie, aki a magyar nemzet története, fejlődése és népművelése érdekében a legtöbbet tette, ezt az alapítványt gróf Bethlen István kapta. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter

e

kapta az egyik leghatalmasabb dijat. A Vojnieh pályadijtől - mint annyian tudjuk - elütötték Móricz Zslgmondot azzal az Indokolással, owxt hogy bár a Rokonok komor témáját átalakította vígjátékká, mégis az úri osztály parkettáján nehezen mozog. József főherceg részére a Magyar Tudományos Akadémia a legnagyobb könyvjutalmat és dijat adta azért, mert "Ahogyan

/

én az első világháborút láttam" o. hatkötetes munkáját "megalkotta". Valami harminc kisebb osoport dolgozott ezen a

munkán. A díjkiosztáskor Berzeviczy Albert, a Magyar Tudomá- 0

nyos Akadémia lelépő elnöke azt mondta, hogy "évekkel ezelőtt tapasztaltam már felségednél, hogy a tudományok, az irodalom glóriája fénylik a homlokán, meghajtom a fejem és mint az arra legilletékesebbnek adom át a Tudományos Akadémia elnöki tisztét." Ekkor egy újságíró, aki természetesen ezután már csak

^

____________________________________MtT Mio______________

v tatai- 67 -