1959. szeptember 29. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
108
\ \ altja, hogy megfelelő keretek közt a visszatérő, korábban az osztályon kezelt betegek, tudományos szempontból odavaló esetek, vagy oeak egyes orvosokhoz bizalommal lévő betegek más területről is felvehetők legyenek* Ahhoz azonban, hogy a rendelet mindezeket a fontos célkitűzéseket megvalósíthassa, ki ksll küszöbölnünk a ma még fsnnállő hiányosságokat f másrészt tovább is ksll fsjlsaztsni s beutalások szervezését . Elsősorban javítani kell még a nyilvántartást* Az slső zökksnőn már szerencsésen túljutottunk, de még előfordul, hogy pótágyra küldenek betegeket, amikor ugyanazon terület másik kórházának hasonló osztályán még számos üres ágy van. Túlzott számmal utalnak bs még idült, csak ápolást igénylő bstsgskst a valóban aktív gyógykezelésre szoruló betegek rovására* A rendelet ssemelőtt tartja a területi elvet, de jelen formájában egyes helyekem, ahol a területi elvet klsérletképen már korábban kiépítették, - hangsúlyosom - átmenetileg, bizonyos eltávolodást jslsnt a területi elvtől, mert egy osztály, mely eddig meghatározott bizonyos számú körzetből kapott beteget, most sgézz Psat nagyobb területé, ről, sőt Pest északról, illetőleg Pest délről, vagy egész Budáról kaphat beteget. így a körzeti orvosokkal való kapcsolat nem lehet olyan szoros, mintha oeak néhány* mindig ugyanazok a körzeti orvosok tartoznak oda, akik aztán be la járnak az osztályra. Ezért a jövő fejlődése oda kell, hogy vezessen, hogy meghatározott körzetek - tehát nem nagy területek, mint most - tartozzanak egy- egy osstályhos, az e területen lakók mindég ugyanarra az osztályra kerülnek a körzeti orvos s kórházban felkeresheti betegét* Ha ez a kapcsolat jó, a beteg egészsége sérelme nélkül hamarabb bocsátható ki, ami szintén csökkenti az ágyhiányt és az osztályos főorvos az egész területért a hozzátartozó körzeti orvosok tovább40/ j ^ mm^v-