1959. június 26. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
225
Éppen azért nekünk ezt a téimikört, ha mi fel akarjuk terjeszteni az Egészségű,yi Minisztérium, illetve illetéken felettes hatóságok uelé, akkor már az ala,elvet is nelyesen kell felfektetnünk. v Világszerte és elsősorban a szovjetunióban h a népi demokratikus országokban jelenleg a csökkent munkáké pe csétek kérdésével foglalkozó t ia t általiban két nagy csoportba osztják. Az első csoport a tüdőbajoook rehabilitációjával foglalkozik, va,gy azokévol, oki már .unkát a álltak, z küzegészség- ILyi probléma. A mási. csoport, amivel foglalkozni kell, szintén a csökkent munkakéve oégüek sorúba tartozik. Ide számítanak a háborús sérültektőlkezuve a; i >ari csonkoltakon V resztül egész a süS, kstnémákig a csökkent munkáké pe: sógUek. Jóm akarom végig sorolni. Ha megvizsgíiljuk a kérdést, éppen a népi demokratikus országok tapasztalatai alapján, azt látjuk, hogy a tuberkobozis vonalán kb. 40# az a beteganyag, amely kezelés után régi munkakörébe visszahelyezhető. Eb. 2b# esetében meg kell változtatni a munkakörülményeket, de szakképzettség alapján ezek az elemek vioz- szoiielyezhetők iru;kakörükbe. Körülbelül ü-14É-ot át kell képezni, vagy uj szakm ra tanítani. A második csoportnál ki. la) ült sz 'za- lékra még nem tu'nók választ adni, mert a különböző népi demokratikus orsz gokban és a Szovjetunióban kül nb zó sz; zalékban u- takozi ez, éppen a háborús sérültek kiaeb:-nagyobb létszáma folytán, nem io beszélve az ipari Bérűitekről és a különböző megbetegedésekről, amelyek révén ez n nzám változij . De ezeknél a főszempont az átképzésen, vagy uj szakjua tanul o n van, valamint az átképzőttek elhelyezésén. «• 22í>- fi -
