1959. június 26. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
226
,r - - n V -/?A másik, igen fontos kérdés, ami ennél mint elsődleges kérdés kezdődik az, hogy a rehabilitáció utján munkába állítottak keresetében lényeges v íltozás ne legyen, merfc az átképzés utján o- k lyan szakmát kell az érdekelteknek biztosítani, hogy az előző szakmáníl magasabb képesítéshez jussana- . Tehát a kereset képességet biztosítsa, hogy a reliabilitált szociális helyzetét ezáltal javítsuk. Egynéhány példát szeretnék csak mondani. A tbc vonalán például Len^elországban 2400 dolgozót képeztek át 4 4v alatt, akik nek 87#-a jelen pillanatban dolgozik. Csakhogy milyen szakmákban® Könyvelői, könyvkötői, m<szaki rajzolói, optikus!, tíldőszanatóriumi laboránoi beosztásokban, de csak azok, akiknek megfelelő alapiskolájuk volt. A jelenlegi Javaslat ugyanígy Jár el, de semmiképp nem tudja biztosítani a csökkent munkakópe ségUeknél a megfelelő kereseti lehetőséget és ezzel a megfelelő szociális helyzetet, vagyis azt az elvet, hogy a csökkent munka):épsosógü dolgozót átképzéssel, uj szakma tanításával, megfelelő munkahely biztosításával lehetőleg az uj munkahelyen I00#-ic keresőképessé tegyék, annak ellenére, iiogy munkaképesség csökkenés áll fenn. , Éppen ezért vetődik fel az anyagban is az a kérdés, hogy ezek a vállalatok, amelyek csökkent munkaképességűeket fofclal- koztatnak, nem rentábilisak és valahogy úgy néz ki a dolog, hogy az egyébként lOOjC-ban keresőképes, egészséget; dolgozó, akik szintén ugyanannál a vállalatnál dolgoznak, tartj.lk el a csökkent munkaképességűeket. Ha ezt az elvet folytatjuk, nem érjük el a rehabilitáció oélját. ?ir ■ ________
