1952. december 3. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
236
» • * n°k az a rendelkezése, hogy a biráskod-'st most már az e -'sz vonalon a népi ülnökök közremükdösésévei kell ellátni. Ettől a közreműködéstől tehát m'r három évvel ezelőtt sem f'lt-rr voln , na azonban ne; csak, hogy v.~ f'fék, hi.nen a legnagyobb bizakodással, a legna-yobb remények1'el vr'rom ezt a munkát. Ahogyan Pongrdcz elvtárs és Alapi elvtárs is mo.ndotta, mi n^ vagyunk újítók ezen a tér®n. I int annyi m;'s területen, ebben a vonatkozásban is ®lőtt"nk áll a Szovjetunió példája, az első nagy szocialista ország építőinek útmutatása. L«nin elvtárs m 'r 1912-ben "A birák nemzetközi kongresszusa" cimü cikkében kifejtette, hogy az igazi demokratikus népi bíráskodás egyik döntő alapfeltétele, hogy s bírákat a nép válassza. Ebben a cikkében mutatott rá Lenin elvtárs arra, - amiről Pongrácz elvtárs_ és Alapi elvtárs is szintén bőven szóltak - hogy hasztalan ek próbálkoznak a burzsoá államok az esküdtsxxk különféle formában való szerepeltetésével azt a látszatot kelteni, mintha az esküdtbiráskodás- sal mer demokratikus bíráskodás folynék országaikban; ilyenről nem lehet szó - mondotta Lenin - még pedig azért, mert a politikai jogok korlátozása lehetetlenné teszi, hogy azok az esküdtek a dolgozók ál0'" *■ tál e3 a dolgozók köréből legyenek v 'laszthatók. Ezt a követelményt csak a szovjet rendszerben leheA tett el-'rni, és itt legyen szabad emy-két egybevetéssel kiegészítenem az esteidtbiráskodás és a népi ülnöki bíráskodás összehasonlításáról itt elhangzottakat. Súlyos hiba lenne bármilyen rokonságot, hasonlóságot keresni, vagy felfedezni vélni a népi ülnökök bíráskodása és az esküdtszéki bíráskodás között. Ez utóbbiról - miként Goljükov szovjet professzor egy tanulmányában rámutat - már különböző országok nagy ird To sztoj, Gorkij, Stendhal, Mark Twain lesújtó bírálatot mondtak,me -- ailapitván, hog'- az esküdtek - ahogyan Pongrácz elvtárs is idézte [,. . ^ ■ ^
